Egész életünkben keressük azokat a helyeket, ahol olyan közel érezzük magunkat Istenhez, mint egykor az Édenkertben Ádám és Éva, és keressük azt a bizonyosságot arról, hogy Isten itt van melletünk,amit elvesztettünk a bűnbeeséskor - szólt az útnak indító a napkezdő áhítaton. Ezt a jelenlétet próbálta bebiztosítani magának Isten népe a Szövetség ládájával, a Salamoni templommal, de ez a vágy folytatódik bennünk egészen a mai napig imaházaink, templomaink építéséig, renoválásáig. Kell egy hely, ahol Isten jelenléte kézzel fogható számunkra.
A most megrendezett csendesnap szimbólumai ezért a templom és kövei voltak, így a nap során volt kőfestés, templodíszítés, templommakett készítés szabadon választott technikával, majd a tornateremben a diákok saját testükből alkottak élő templomot, egymásra támaszkodva, egymásba kapaszkodva, egymás nyakán lógva. A felsős diákok kisétáltak a temetőbe és zsidó szokás szerint köveket tettek le az evangélikus temető azon sírjaira, ahol számukra és a város számára fontos emberek nyugszanak. Ken Follett Katedrális című könyve alapján készült film jelenetei segítettek elmerülni múlt századok építőmestereinek gondolataiban, amikor templomot építeni nem puszta kőfaragást és technikai bravúrt jelentett, hanem álmot, vágyat. Örökkévaló emléket állítani Istennek, akitől az építés ajándékát kapták és örök ajándékot adni egy közösségnek. A záróistentiszteleten Jézus virágvasárnapi szavai kerültek fókuszba : «Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani» Lk19,40 A világ küldetése Jézust dicsérni. Ha az ember elhallgat, valaki folytatni fogja Isten dicséretét. Vagy a kövek vagy mi.
Templomaink nem akkor lesznek élővé, ha ember van benne, hiszen nyugaton a kiüresedett templomokat már bárokká, lakóépületekké, piacterekké átaalkították,ahol számos ember megfordul. Templomaink néha akkor is halottnak tűnnek, ha énekeskönyv van a bent ülők előtt. A templom és kövei akkor lesznek élővé, ha a benne levő emberek Istent kereső szívvel és rá figyelő szemekkel érkeznek oda, és nem szűnnek meg dicséretet mondani neki. Istent dicsérik az angyalok az égben és dicsérjük mi is, míg csak itt a földön élünk. Hála, hogy ébren szent egyházad! Nappalokon és éjjeken, szüntelen áldhat és imádhat, nem hallgat el egy percre sem. Mert mint a hajnal könnyű szárnya, nem pihen partról partra száll, zeng új dicséret és új hála, néped imája nem hal el. Már a nap távol testvért ébreszt, még alig hamvad fénye itt, s friss ajak dicsér egyre téged és magasztalja tetteid. (EÉ 124.)