Bár az időpont ellentmondásosnak tűnhet, valójában nem az, hiszen sokkal könnyebb az év végi zsúfolt időszak helyett az év elején beszélgetni, elmélyülni, tervezni. Ennek eredményeképp nagyszerű hangulatban és igazi mélyreható beszélgetések során zajlott a találkozó dr. Fabiny Tamás elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő és Krámer György országos irodaigazgató, valamint Michael Martin egyházfőtanácsos, Raphael Quandt egyháztanácsos és még jónéhány résztvevő jelenlétében. A helyszínt a Bajor Diakónia biztosította, valóban nyitott ajtóval várva a magyar vendégeket.

Csütörtök reggel Michael Martin egyházfőtanácsos áhítata és üdvözlése után a diakóniai munkaág bemutatkozása volt az egyik legfontosabb téma, hiszen mindkét egyházban egyszerre történt váltás ezen a területen. Bajor részről Fenja Lüders lett a kelet-közép-európai egyházakért és katasztrófa esetén szolgálatot teljesítő középvezető, magyar részről pedig Kelemen Anna kezdett el diakóniai osztályvezetőként dolgozni az elmúlt év szeptemberében. Mindkét részről friss erővel, új ötletekkel álltak munkába a fiatal szakemberek –nagy reménységgel van irántuk mindkét egyház. Ezt követően Raphael Quandt egyházfőtanácsos és e sorok írója mutatták be az elmúlt év legfontosabb eseményeit testvérkapcsolati beszámolójukban, melyet egy újabb fontos téma, az óvodai és iskolai partnerkapcsolatok eredményeinek bemutatása követett. Hallgatóné Hajnal Judit óriási lendülettel vetette bele magát munkába 2019 januárjától kezdve, bajor-magyar óvodai és iskolai referensként – e három éve üresen álló pozícióban –, hogy annál nagyobb lelkesedéssel mutassa be azokat az eredményeket, amelyeket ez alatt az év alatt tudott elérni. Az oktatási területek magyar nagykövete –ahogy őt a bajorok nevezik –elsősorban azzal az céllal állt munkába, hogy láthatóvá váljon a bajor és magyar pedagógusok építő munkásságán keresztül óvodáink és iskoláink keresztény mivolta, és evangélikus egyházaink igei üzenete kerüljön a tanítás középpontjába éreztetve ezt diákkal, szülővel egyaránt.

A munkaági beszámolók után egyházvezetőink elmélyült beszélgetése következett az aktuális egyházi és társadalmi témákat is érintve a Lelkészi Életpályamodell (LÉM), a gyülekezeti munkatársképzés és a másoddiplomás lelkészképzés örömeiről, nehézségeiről. Bajor részről Michael Martin arról beszélt, hogy a lelkészek kihelyezésének gyakorlatában januártól nagyobb döntési hatása lesz a regionális felelősöknek (például espereseknek, egyházmegyei közgyűléseknek), mint a központi egyházvezetésnek. De nekik kell azt is felvállalniuk, hogy kevesebb álláshelyet tudnak majd finanszírozni, a csökkenő gyülekezeti létszám miatt. De mindemellett is nyugodtan elmondhatjuk, hogy a bajor testvéreknek nincsenek anyagi gondjaik és ezt velünk, testvéregyházukkal is nagyvonalúan éreztetik. Minden évben legalább három gyülekezeti projektet támogatnak nagyobb összegekkel, komoly beruházásokat köszönhet egyházunk ennek a partnerkapcsolatnak. Ennek nyomán újul meg folyamatosan a fóti kántorképző, készül Piliscsabán az új templom terve, hogy csak néhány példát említsünk.

A konzultáció második napján az alkalom egyik kiemelt témája, az ifjúság került előtérbe. A két egyház vezetői szeretnék előmozdítani az ifjúsági együttműködést bajor és magyar viszonylatban, anyagilag is támogatva a munkatársakat és előmozdítva a találkozások lehetőségét. A MEE részéről a Gyermek és Ifjúsági Bizottság elnöke, Grendorf-Balogh Melinda mutatta be azt a felmérést, amelyet tavaly készített a gyülekezetek ifjúsági munkájáról, hogy legyen kiindulási pontja a megújulásnak. Szintén bemutatásra került a Szélrózsa evangélikus találkozó kisfilmje és egy prezentáció, melyben ezt az 1996-óta fennálló fontos ifjúsági eseményt méltatták a két egyház képviselői.

Van még mit tenni, sok ötletet is látott a magyar delegáció, például a vendéglátó LUX Kirchében, amely Nürnberg egyetlen ifjúsági temploma, komoly technikai berendezéssel, hangosítással és olyan, fiatalok számára kényelmes térbeli megoldásokkal, amely vonzóvá teheti sokak számára a közösségi életet. De sok kérdést is felvetett ez az úgynevezett Jugendkirche (ifjúsági gyülekezet), amely 16 és 26 év között fogad főként egyedülálló fiatalokat, hogy közösséget és hitet közvetítsen számukra. De nem ad megoldást arra – és ezt már Holger Manke soproni lelkész mondta el, aki szintén részese volt a magyar delegációnak –, hogy hova tartozzanak ezután. A lelkész a saját soproni német ajkú gyülekezetén keresztül mutatta be, melynek során fiatal, idős, középkorú és minden korosztály organikusan összefonódva alkot egy gyülekezetet, hogy ez az egyházi közösség akár örökre otthona maradhasson valakinek egy adott városban. A bajor példa azonban a nagyvárosi, sokszor sehova nem tartozó, gyökértelen fiataloknak ad átmeneti megoldást, hogy aztán az ő egyházhoz való kapcsolatuk erősödjön meg.

A delegáció tagjai sokat vitatkoztak azon, hogy mi a jó megoldás: hogyan lehet az egyház közelébe vonzani és megtartani a fiatalokat? Végül megegyeztek abban, hogy a jövőben igyekeznek többet találkozni, hogy egymás példájából tanuljanak, közösen építve a két egyházat, ezzel együtt pedig lehetőség szerint utat mutassanak a bajor és magyar fiataloknak.

A konzultáció utolsó délutánján a bajor egyház által támogatott projektek bemutatása, szemlézése volt még napirenden: ezt bajor részről Dorothea Droste bajor projektreferens és e sorok írója foglalta össze. Végül pedig előre tekintettek a konzultáció résztvevői: a testvérkapcsolati szerződés megújítása az egyik legfontosabb közös pont, amely az idei és a következő évet meghatározza. Küszöbön áll a következő testvérkapcsolati találkozó is, amely 2022-ben kerül megrendezésre majd Bajorországban. Reméljük, sok magyar és bajor gyülekezet kel majd útra, hogy közösen ünnepeljék meg a lassan 30. évét elérő testvérkapcsolatot. Az a reménységünk, hogy továbbra is áldás lesz közös munkánkon, amire mindkét egyháznak nagy szüksége van.

A szerző az Ökumenikus és Külügyi Osztály vezetője.