Az eseményen Kiss Erika – a kötet egyik szerkesztője – mondott köszöntőt, Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, Ritoók Zsigmond akadémikus, Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Varga Benedek, a nemzeti múzeum főigazgatója pedig méltatta az elkészült munkát, mielőtt Szörényi László irodalomtörténész szakmai bemutatójára került sor.

Ahogy azt Varga Benedek kiemelte maga a közel ötszáz oldalas tanulmánykötetet – és annak harminchat, mind a saját szakterületének elismert szerzője – nem kegyességi szempontból világít rá a reformációra – bár számos gyülekezet meglátogatta a kiállítást, néha olyan megindító perceket teremtve, mint amikor együtt énekeltek a múzeum termeiben –, hanem tudományos „távolságtartással”, a reformációnak a magyar művelődésben betöltött szerepére koncentrálva. A vallástörténeti megközelítések magyarországi és közép-európai kontextusba helyezik a reformációt és annak jelenlétét egészen a 20. századig.

A konfliktusoktól (egészen jól ismert, vérre menő felekezetek közti villongásoktól kezdve) olyan összesimulásig jutottunk el a századok során, amelyben megtartották a felekezetek, helyi közösségek saját színezetüket. Balog Zoltán beszédében kiemelte, hogy a hit a legfontosabb, hiszen anélkül nincs kultúra. A belső meggyőződés köt minket össze a Teremtővel, egy magasabb valósággal. Minden igaz tudásnak ott a mélyén a hit, amely a tudás katalizátora is: minden igaz hitből kultúra lesz, minden igaz hitből tudás lesz. Ez a reformáció története is, mely eredményeként ma együttgondolkodunk felekezetek közti feszültségek nélkül, egymás jobb megismerésére törekedve, amely idén, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, s az úrvacsora éve miatt még inkább fontos. A közösségeknek képesnek kell lenniük a megújulásra, egymáshoz közeledni, miközben megőrzik a rájuk jellemző sajátos ízeket. Balog Zoltán fontosnak tartotta, hogy e munka kulturális és tudományos részében a nemzeti intézmények az egyházak és az egyes közösségek társai tudtak lenni.

2017. nemcsak emlékév volt, hangsúlyozta Hafenscher Károly, hanem mérföldkő is. Az eltelt évek miatt fel kell tennünk a kérdést, hogy mi maradt abból az erőfeszítésből, amely a számos ünnepséget, eseménysorozatot létrehozta a reformáció emlékévében. Az egyik nagy tanulság, hogy nem elég elővenni és gyönyörködni benne, hanem tovább is kell adnunk a tudásunkat, örökségünket. Ez a könyv, amelyet ma ünneplünk, jel. Annak a jele, hogy van folytatás. Az élet velejárója a megújulás, s a reformáció méltó örököse az, aki jövőorientált ember és tovább tudja adni örökségét új leveleket, gyümölcsöket hozva. Lelkesen kell építkeznünk – egyéni, gyülekezeti és nemzeti szinten. Ritoók Zsigmond köszöntőjében megfogalmazta, hogy olyan kötet született meg, amelyet el kell olvasni mindenkinek, aki a 16-17. század történetével foglalkozik, hiszen e könyv olyan sokoldalúan közelíti meg a reformáció kérdését, hogy a tudományos életben nem kikerülhető. Ez a sokoldalúság szemléletet tükröz, rendszert jelent. Erőssége a műnek, hogy eddig kiaknázatlan forrásokat is felhasznál, s európai összefüggésben vizsgálja tárgyát. Látja, hogy mi az, ami európai és azt is, hogy mi marad provinciális (minden értéke mellett). Az ókori bölcselő, Hérakleitosz szavaival élve szétfeszülő összhang ez! Olyan zene, amelynek összes szólama értékes, „a részek összehajolnak”.

A kötetbemutató második, nagyobb részében Szörényi László mutatta be a könyvet részletesen. Jelezte, hogy ez a könyv a második kötettel, a katalógussal lesz együtt teljes, s egy olyan kiállítás szakmai anyagát vonultatják fel, amely új képet festett a reformációról. Eddig dogmatikusnak és mozdíthatatlannak tűnő képzeteket tették élővé és mozdulóvá. Ne felejtsük, a kultúra napján a nyelvet is ünnepeljük ezzel a kötettel.

Tartalma kapcsán el kell mondanunk, hogy hét nagyobb ciklusra tagolódik: 1. Általános megközelítések, 2. Teológiai megközelítések, 3. Történeti megközelítések, 4. Művelődés, egyházi élet, 5. Iskolázás, oktatás, 6. Művészettörténet, templomépítészet, 7. Politika, politikai hagyomány. A felsorolás is jól jelzi, hogy az irodalomtörténettől, a teológián át a korszakkal foglalkozó minden kutató együtt dolgozott ezen a hatalmas munkán. Az egyes ciklusok között élő a kapcsolat, oda és visszautalásokkal. A témák sokszínűek és izgalmasak, megmutatják, mitől világtörténeti kuriózum a magyarországi reformáció, hogyan jutott el a Thurzók árvavári kápolnájában lévő oltárkép Necpálra, mit tartottak a magyarországi diákok Wittenbergről, hol található meg a földi Paradicsom, miközben számos helytörténeti (bártfai, gyulafehérvári, eperjesi, soproni stb.) témát boncolgatnak, rejtélyeket oldanak meg és mítoszok eredetét fejtik fel.

A könyv külalakja kapcsán meg kell említenünk különlegességét is: a sokak által ismert Kálvin téri köztéri installációt idézi meg mind tipográfiájával, színeivel és formátumával is. A kötetet ugyanis – az installáció grafikai megjelenéséhez hasonlóan – Polgárdi Ákos tervezte. A kötetet többszáz fénykép, ábra, térkép egészíti ki, amelyek nagyobb részét eddig még soha nem publikálták, sőt egy részük kifejezetten a kiadvány számára készült. Ugyancsak ünneplésre ad okot, hogy a hazai tudományos műhelyek, egyházi és világi gyűjtemények, egyetemek, kutatóintézetek munkatársain kívül a szerzők között üdvözölhetünk határon túli kutatókat: a Columbia, a Groningeni és az Eperjesi Egyetem, a Szlovák Nemzeti Galéria, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet valamint a brassói Szász Evangélikus Egyház tudományos munkatársait.

Ige-Idők. A reformáció 500 éve.

Magyar Nemzeti Múzeum, 2017 április–november.

A kiállítási katalógus első kötete. Tanulmánykötet

A szerzők felvételein kívül Karasz Lajos, Kardos Judit, Rosta József, Szőnyi István felvételei

Térképek: Nagy Béla

Szerkesztők: Kiss Erika, Zászkaliczky Márton, Zászkaliczky Zsuzsanna.

Olvasószerkesztő: Székely Júlia

A szerkesztők munkatársa: Szvitek Róbert József

A könyvet tervezte: Polgárdi Ákos (SUBMACHINE)

Nyomdai munkák: Pauker Holding Kft.