Jeszenák János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja

Jeszenák János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja

Share this content.

Forrás: honvedelem.hu, szöveg: Ördög Kovács Márton, fotó: wikipedia.org
220 éve született báró Jeszenák János, Nyitra vármegye főispánja, a felvidéki katonai körzet kormánybiztosa. A forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én kivégezték.

Jeszenák János 1800. január 22-én született Pozsonyban, iskoláit szülővárosában végezte. Tanulmányai befejeztével kétéves külföldi utazásra indult, melynek során Olaszországban, Franciaországban és Angliában szerzett tapasztalatokat. Hazatérése után a közügyek iránt érdeklődő és a magyar szuverenitás gondolatát magáénak valló Jeszenák az ellenzékhez csatlakozva aktívan részt vett a Nyitra vármegyei gyűléseken és az országos politikában is jelentős szerepet vállalt.

Előbb a nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től az evangélikus iskolák Dunáninneni Egyházkerület felügyelője lett. 1848-ban, Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd tejhatalmú kormánybiztosává – így a felvidéki katonai körzet kormánybiztosává – nevezték ki. Kormánybiztosi időszakának egyik fő érdeme, hogy leverte az 1848. szeptemberi szlovák felkelést. Jeszenák a felkelés hírére mozgósította a megyei nemzetőrséget és a 34. gyalogezred két századát, akik az osztrák pénzből finanszírozott szlovák felkelő csapatokra előbb szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között súlyos vereséget mértek.

Szintén Jeszenák kormánybiztosi tevékenységéhez köthető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: Karl Bibra ezredes, a várőrség parancsnoka 1848. október 7-én a vár elhagyására és kapitulálásra készült. A terv végrehajtását a báró akadályozta meg, aki október 14-én a környéken mozgósított nemzetőrökkel zárta körül az erősséget és felszólította a várbelieket a magyar zászló kitűzésére. A tárgyalások eredményeként október 16-án a várőrség kivonult a várból, és Bibra ezredes lemondott várparancsnoki tisztségéről. Jeszenák János háromszáz nemzetőrt hagyott hátra a vár védelmére.

1849-ben jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaország felől betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar csapatok vereséget szenvedtek. Jeszenák előbb Érsekújvárra majd a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. A világosi fegyverletétel során orosz fogságba esett, több magyar politikussal együtt átadták az osztrákoknak. A szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte. 1849. október 10-én, Pesten, kivégezték.

„Egyébiránt én azon hitben halok meg, hogy a haza sorsa jobbra fordul, mert Európában fel kell a lelkiismeretnek ébrednie, s ez a külső nemzeteket kényszeríteni fogja megtenni nemzetünkért azt, mit ezúttal vagy meg nem tehettek, vagy megtenni elmulasztottak.”

(Részlet Jeszenák János kivégzése előtti utolsó gondolataiból, melyeket Székács József evangélikus lelkész jegyzett fel.)

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!