Kevesen tudják, hogy a magyar kultúra napjának ötletgazdája Fassang Árpád (1942-2008) zongoraművész, kulturális diplomata, Magyarország volt UNESCO-nagykövete, a Deák téri Evangélikus Egyházközség presbitere volt. A „Szolga csak egy van az Isten” előadás egy olyan bemutató, amely legmarkánsabban kötődik egyházunkhoz és a magyar kultúrához is, mindemellett hiteles, értékes üzenetet ad át a közönségnek.
A Kossuth-díjas magyar zeneszerző, előadóművész, zenész Gryllus Dániel küldetése a magyar kultúra gyöngyszemeinek átadása. Dr. Fabiny Tamás evangélikus lelkész, teológus, püspök, író, költő püspöki igéül az őrizni és megújítani szavakat választotta. Személy szerint is elfogult vagyok mindkettővel: egyrészt a Mikó István és Gryllus Dániel alapította Kaláka együttesen nőtt fel az én nemzedékem, másrészt a püspök „Ajtórésnyi zsoltár” kötete hitről, kételyről, útkeresésről és megérkezésről sok nehéz helyzeten segített már át életem során. Így aztán várakozó szívvel indultam a kettejük párbeszédére épülő összeállításra a Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós Weöres Sándorról Sopronban a kultúra napján. Először ez az előadás az ő szülőfalujában, a vasi Csöngén hangzott el, ott, ahol a püspök édesanyja is élt.
A szó és a zene teljes összhangjában segített bizonnyal mindenkinek közelebb kerülni az este mindhármuk istenkapcsolatához, a vasi lélek szépségéhez és a weöresi cél átadásához. A lélek közeli pillanatok mindig azok, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol így együtt találkoztunk. Néha egy este többet ér, mint egy egész esztendő.
Weöres Sándor 1970 decemberében a Vigília „Ki nekem Jézus? körkérdésében így vallott Krisztusról: „Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik - és létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jó akaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz. a Jézussal való egységhez.”
Gryllus és Fabiny estjéről, a versek szépségéről már kétezer-hétszáznyolvan találat van az interneten. Arról azonban nem sok szó esett bennük, hogy a püspök az elaődás alatt játékos kézjelzések kíséretében, mondatonként összerakosgatta a megváltó és megszentelő Isten és a teremtés és a természet csodavoltát. Ezzel pedig megfogalmazta az egyház lényegét, benne a mi küldetésünk, valamint az Ő jelmondatát is: „A Lélek segítségével nekünk az őrzésre és a megújításra kell törekednünk”.
Hitünk lényege nem csak vallási erőfeszítéseinkben, hagyományainkban, szokásainkban van, hanem abban az Istentől való megragadottságban, mely mélyen áthatja és megújítja az emberi életet. Hitünk és lelki életünk válasz Isten felénk fordulására. Mert a Krisztusban való hit lényege a szeretet. Az ökumené kapcsán gondoljunk arra, hogy beszélgetőtársuknak szegülő különleges vándor nem más, mint maga Jézus. Ez az ökumenikus párbeszédnek is a lényege! Mind zarándoklaton vagyunk, így vándorolunk, miközben egymással is beszélgetünk, de az igazi csoda az, hogy maga Jézus is bekapcsolódik ebbe a beszélgetésbe.
A tapasztalat körébe tartoznak az életeseményeink, amit átélünk, amit átérzünk. A második szint az értelem szintje. Ahogyan a tapasztalatainkat értelmezzük, úgy valamilyen értelmet, jelentést, jelentőséget tulajdonítunk annak, amit átéltünk. A harmadik szint a hit szintje, vagyis hogy az átélt tapasztalataink, illetve az a jelentésadás, az az értelem, amit a tapasztalatainkban, az élményeinkben meg tudunk fogalmazni magunknak arról, hogy milyen viszonyban vannak a hittel. Ezt a hitet most egészen összekötöm Istennel. Tehát az első szint a realitás szintje, a második az értelmezés szintje, a harmadik a spirituális szint. Ha lépésekről beszélünk: a megtapasztalás, az értelmezés és a hit dimenziója.
Így alkották meg ők ketten együtt zenével és verssel aznap este kerek, teljes egésszé a világot Weöres Sándor igézetében a Teremtő sugallata segítségével.