A Fekete Károly által útjára indított beszélgetéssorozat résztvevőit arra ösztönzik az elhangzó kérdések, hogy művészi, egyházi, szemléletbeli indentitásuk kialakulásának forrásait mutassák meg. Erre igyekeztek rávilágítani itt is, ez pedig egy olyan lélekemelő diskurzust adott, amiből jó ideig táplálkozhatnak az ott részt vevők. Az estet a Fool Moon acapella együttes műsora nyitotta.

Az Így jöttem zenés estét a Hirdesd az Igét programsorozat keretében indított el útjára Fekete Károly püspök, a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője. Olyan beszélgetéssorozat ez, melynek témája az öröklött mintázatok transzformálása a művészeti, közéleti és egyházi hivatások terén. Az Így jöttem esték a fiatal filmrendezők bemutatkozó alkotásainak műfaji meghatározásáról kapták nevüket, mely Jancsó Miklós azonos című filmje alapján elterjedt meghatározás. A beszélgetés résztvevőit arra ösztönzik az ott elhangzó kérdések, hogy művészi, egyházi, szemléletbeli indentitásuk kialakulásának forrásait mutassák meg.

Útnak indulni

A párbeszéd – a Debreceni Református Kollégium Dísztermében, melynek meghívott vendégei Fabiny Tamás evangélikus püspök, Fekete Károly református püspök és Gundel Takács Gábor műsorvezető, sportriporter, kommentátor voltak – maga is egy utazás volt: a gyerekkortól indultak, s a mába érkeztek.

S hová keltek útra fiatalon? Fabiny Tamás egyik legkedvesebb emléke, amikor megismerkedett feleségével, aki tizennyolc éves korában kikerült Angliába fél évre dolgozni, ők pedig pont azon a nyáron estek szerelembe Gyenesdiáson, egy evangélikus ifjúsági táborban. A püspök – vallja – annyira szerelmes volt, hogy már októberben a lány után ment. A repülőjegy árát azonban nem volt olyan egyszerű előteremteni: egy eladott fényképezőgép „bánta”. Jó üzletnek bizonyult, hiszen össze is házasodtak.

A határok felbontása után kinyílt a világ. Fekete Károlynak ez Olaszországhoz, Assissihez kötődik. Egy hónapot töltött itt művészkurzuson orgona tanszakosként. Meghatározó volt és felejthetetlen – vallja. Később sikerült családjával is ellátogatnia oda. Tavalyi évét pedig körbeszőtte az utazás: járt Indiában, Szíriában, Libanonban és Ausztráliában is többek között.

Úton lenni azonban eltévedéssel is jár olykor. „A munkám miatt „megtanultam” utazni: mikor, hol kell lennem. A brazíliai labdarúgó-világbajnokság harminchét napig tartott. Ez alatt az idő alatt huszonkét repülőutam volt, különféle városokban. Nagyon tudnom kellett, melyik nap melyik stadionban kell lennem, melyik meccset kell közvetíteni, hol van a szállásom. Egyszer azt álmodtam, hogy könyököltem egy kerítésen, és néztem egy sífutó versenyt. És a vége előtt kicsivel jöttem rá, hogy közvetíteni kellett volna” – mondta Gundel Takács Gábor.

A teljes cikk itt olvasható el.