A meghallgatott apostoli és evangéliumi szakaszok után a nap mottójához (Erő: a kenyér megtörése az útra) igazodó prédikációban tanította a híveket dr. Krakomperger Zoltán debreceni plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója.

Pál apostol szavait és Krisztus cselekedeteit felidézve a testi és lelki táplálék összefüggéseiről elmélkedett. A táplálkozás, mely elemi formája a biológiai halál elleni küzdelemnek, egyfajta kötelességünk, de Jézus nézőpontjából mást jelentése is van: „szükségünk van a lélek halála elleni küzdelemre azáltal, hogy Jézus szavát lelki tápláléknak tartjuk, töltekezünk üzenetéből – mondta az atya, Krisztus a mennyből alászálló élő kenyér. Krisztus példáját adta annak, hogy nekünk nem elegendő az egytermészetű kenyér: az ember test és lélek egysége, táplálnia kell a testét és a lelkét is, és táplálnia azt a közösséget, ahol a hite erősödhet, s ahol hitbéli meggyőződését tettekre válthatja.”

A kenyérért hálaadás illeti a megváltó Istent, hisz összeköt minket Vele: „a kenyér, a táplálék a gondviselő Isten jóságának az egyik jele. Emlékeztet bennünket arra: nekünk is egymást tápláló, éltető kenyerekké kell válnunk a hit kemencéjében, s engednünk kell, hogy Krisztus legyen az, aki bennünket megkeleszt, megtör és elkészít arra, hogy egymásnak táplálékai lehessünk a krisztusi mértékű emberség által” – emlékeztetett az idei egyetemes imahét mottójául választott mondatra: „…igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2)

Egymást tápláljuk a krisztusi mértékű emberséggel, de ehhez elhatározásra van szükségünk: úgy akarok bánni a másikkal, hogy az az Istentől kapott méltóságunknak megfelelő legyen, akkor is, ha nem kapom vissza ezt a bánásmódot.

A teljes cikk itt olvasható el.