Hogy többről van szó ezen az estén, mint személyi változásról egy felelős pozícióban, az azonnal érezhető volt. A magyar társadalom egészében is meghatározó keresztény szellemi műhely ünnepére gyűltünk egybe, és számba vettük azt a közös gondolkodást és alkotást, értékteremtő munkát, amelyet ez a szellemi közösség végez immár nyolc évtizede – hittel, nívósan és aktuálisan.

Nehéz időkben, 1935. február 2-án született a Vigilia. Alapítóinak akkori szándékán ma is érdemes elgondolkodni: „Nemcsak a kegyelem, de az egyszerű belátás is rá kell vezesse a szellemet csak egy kissé is tisztelő embert, hogy nincs egyébre szüksége, mint konzekvensen végiggondolni mindazt, ami a szellem tiszteletéből folyik, s nem kétséges, hogy a végén, a kupola zárópontjánál meg fogja találni a megoldást: Istent. A »Vigilia« a nagy lelki renaissance hirdetője, s ahogy ezt a magyar közönség elé tárja, a mód, a kivitel, a szellem és a stílus, egészen új. Nem adunk programot: a szellem nagy értékeit gyűjtjük össze és közvetítjük, adjuk tovább egy új világ új katolikus értékeire szomjas magyar elit közönségnek” – olvasható az újonnan indult folyóirat legelső számának fülszövegében. A legutóbbi évtizedekben kitapintható ökumenikus nyitottsággal igyekezett a lap megvalósítani ezt a célt.

Erőt adó tartalom

Meghitt és bensőséges, tiszta szellemi hangulat uralta a dísztermet ezen az estén. Sokféle tudomány képviselői, az irodalmi és művészeti élet alkotói, szereplői, teológusok, lelkészek, egyházi emberek ültünk egy teremben, több évtizedes értékteremtést ünnepelve. Felemelő érzés volt egy folyamatos szellemi forrásból egy-két kortyot fogyasztani.

Mit tett a Vigilia? Miből állt össze? Feltartóztathatatlanul áramló meglátások, megérzések és felfedezések. Megosztott és közreadott értékek. Az egyház külső és belső világából megszólaló reprezentánsok ébresztő vallomásai születtek meg, láttak napvilágot lapjain határozott főszerkesztői motivációra. Imádságok, elbeszélések és meditációk aktuális frissességgel. Társadalmi küzdelmek, viharok közben is biztatást és erőt adó cikkek születtek, hol provokatív éllel, hol pedig elegyengető és sebeket is gyógyító hangvétellel. Kezdő és befutott költők verseit is közreadta a lap folyamatosan. Nemcsak katolikus, hanem protestáns lelkészek önképzését vagy akár az igehirdetésekre való felkészülését is segítette egy-egy szám tematikus megalapozottsága és a téma pezsgő feldolgozása.

Jó arra gondolni, micsoda szellemet serkentő és hitet ébresztő támogatást nyújtott a Vigilia több mint nyolc évtizedes fennállása alatt, ezen belül különösen is az elmúlt harmincöt év lapszámaiban. Nyilvánvaló, hogy emögött ott volt a körültekintő, mélyen empatikus, az egyház és a társadalom helyzetét diplomatikusan kezelő, tudatos főszerkesztői tevékenység, jól felismerhető teológiai, pedagógiai és pszichológiai megalapozottság. Mindez a szerzetesi élet pásztori szeretetével párosulva. Aki által mindezeket kaptuk Istentől, nem más, mint az elképzelhetetlenül széles baráti körrel kommunikáló polihisztor, Lukács László. A főszerkesztő, aki evangélikus szerzőket is előszeretettel foglalkoztatott mindig.

Meghallgatni és válaszolni

Üzenet a Vigilia léte és kapcsolódása az egyházi sajtóhoz ma is. Az egyházi sajtónak nagy feladata, hogy minél szélesebb területre, minél több társadalmi réteghez eljuttassa azt a szellemi értéket, amelyet az egyház képvisel.

Különleges szószék az egyházi sajtó. Ha túl magasan van, akkor kevesen figyelnek rá. Ha túl alacsonyra ereszkedik, akkor minőségi hiányosságok zavarják. Megtalálni a színvonalasat, elmondani a lényegeset és továbbgondolkodásra ösztönözni az olvasókat csak akkor lehet, ha értékes gondolatokat minőségi nyelvezettel és izgalmas kérdésfelvetéssel ad közre a sajtó. Ez vezet aktivitásra. Ez indít etikus cselekvésre. Ez bátorít kilépésre, és ez ösztönzi a közösségi életet. Ha ez hiányzik, akkor a passzivitás és a közöny, a kiábrándultság és az érdektelenség kezd terjedni.

Néhány alapvető kérdés megkerülhetetlen ebben az összefüggésben. Ki tudja-e vinni az egyházi sajtó érthetően és érdekesen a templom falain kívülre azt, amit hiszünk és vallunk? Fel tudja-e erősíteni annyira a mindig újrafogalmazott és ismételten felfedezett krisztusi üzenetet a világban, hogy az aktuális és naprakész legyen? Oda tudja-e vonzani magához az olvasókat, színvonalas és kritikus gondolkodást kínálva, olyat, amilyennel valóban érdemes keresztényként élni és fáradozni a világban ma is?

Nemcsak a filozófia vagy a társadalomtudomány küzd a mindennapok létkérdéseinek megértéséért, hanem a gondolkodó keresztény teológia is. Az összekötés és a kapcsolatápolás szolgálata mindig az egyházi sajtóé, akármilyen külső-belső körülmények uralkodjanak is az egyház életében. Az egyházi sajtó az erejét és a színvonalát akkor tudja megtartani, ha érdeklődő tekintettel és bátran odafordul a világi alkotók, írók és tudósok munkáihoz. Nyit és befogad. Kérdez és érdeklődik. Meghallgat és válaszol. Bennük megtalálja az „elrejtett”, de hihetetlenül értékes „külső kincseket”. Ezt tette nehéz időkben is elég feltűnően a Vigilia például akkor, amikor olyan értékes műveket jelentetett meg, amelyek – legyen a háttérben akár az elnyomás, akár a kényszerített gondolatkoncentráció – nem kellettek más szerkesztőknek.

Több évtizednyi idő alatt a főszerkesztő arculatot teremt. Egyénisége rányomja a bélyegét a kinyomtatott lapra. Így lehet üzenete annak az egyszerűségnek, közvetlenségnek és hitelességnek, amelyet egy-egy Vigilia-szám kézbevételekor érzünk ma is.

A lapszámok első oldala, amelyet a főszerkesztő mindig maga írt, rezonanciát teremt az olvasóban: erre gondoltam én is, ez nagyon aktuális, erről tényleg érdemes együtt gondolkodnunk. Élménymegosztás ez a bevezető rovat, egyben élményteremtő is. Arról szól, amiről hallanunk kell. Arra indít, hogy el ne felejtsünk kutatni, keresgélni és személyes üzenetet felfedezni a közreadott írásokban. Vidd tovább a kérdést! Keresd a saját válaszodat! Mondd el a környezetedben! A minőségi tartalom ezt sugallja.

Szellemi mozgósítás

Sikert akkor érhet el egy-egy folyóirat – a keresztény is –, ha szellemi holdudvar veszi körül, a felelős és szabad gondolkodás szellemében. Az igényesség, a folyamatosan magasan tartott szellemi színvonal és a megbízható szellemi táplálék összehozza és meg is őrzi azokat, akik ugyanabból a kútforrásból merítenek. Nincs nagyobb eredmény annál, mint amikor generációkon át sikerül megszólítani az olvasókat és közös gondolkodást kiváltani egy-egy aktuális társadalmi kérdés körül.

Az egyházi sajtó képes megtenni ezt a szellemi mozgósítást. Ha megteszi, ha tudatosan felvállalja a minőségi munkát, akkor köré csoportosulnak mindazok, akik tisztábban, élesebben vagy mélyebbre szeretnének látni. Igény mindig van erre. De nagy szükség is van rá. Erre a munkára áldozni minden egyházban nagyon érdemes, mert enélkül erőtlenedik a keresztény kommunikáció, sőt gyorsan be is szűkül az egyház társadalmi mozgástere. Lassan elvész a szó ereje. Nincs továbbadott és továbbgondolt evangélium a társadalom tágabb köreiben, és ezzel csökken az egyház vonzereje és hitelessége is.

Köszönjük Lukács László tanár úrnak, hogy evangélikusként többen is részesülhettünk ennek a szellemi körnek az ajándékából, és hálával köszönjük meg Istennek mindazt, amit ezen az ökumenikus szellemi csatornán, ebben a közösségben megtapasztalhattunk. (A folyóirat utóbbi három és fél évtizedét pályatársak írásaival felidéző, 35 éve a Vigilia élén – Lukács László című gyűjteményes kötet bemutatójának alkalma is volt ez az este. A könyvről és a főszerkesztő munkásságáról Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi főapát beszélt.)

Az utódnak, Görföl Tibornak az esten elhangzott spontán helyzetértékelése a jelen és a jövő felé fordítja a gondolkodásunkat: „Napjainkban sok ember vagy harsány és ízléstelen, vagy sötét és üres dolgokkal találkozik. Ha ezt a két végletet el szeretnénk kerülni, akkor a nagy szellemek művei és a szent életű emberek példája felé kell fordulnunk. Sajnos a nagy szellemek egyre kevesebben vannak, a szent életű emberek pedig szótlanná váltak. Ebben a helyzetben kell megpróbálnunk az értékes és színvonalas gondolatokat közvetíteni. A Vigilia feladata az, hogy megmaradjon valami a szellem iránti tiszteletből, és eljussunk oda, hogy a kultúra művelői ne legyintsenek egymásra.”

Izgalmas feladat és nemes küldetés ez a keresztény sajtóban fáradozó minden alkotó számára, de ez az „ébrenlét és őrállás” mindent megér ma is felekezetenként és felekezetek között egyaránt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2020. január 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.