Az egybegyűlteket Herdean Gyöngyi váradújvárosi református lelkész köszöntötte, azt kérve, imádkozzák el közösen a 23. zsoltárt (Az Úr az én pásztorom…).

Igehirdetése alapjául az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 28. fejezetének 23-tól 28-ig terjedő versszakaszait választotta Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor. Azt mondta: ismert a máltaiak megtérése, és szándékosan választották textusként az imahétre az ezután történteket, melyek arról számolnak be, hogy Pál apostol, elhagyva a szigetet, immár Rómában folytatta a szolgálatát és tett tanúbizonyságot hitéről. Lassan az imahét vagy inkább imanyolcad is a végéhez közeledik, és a naponta együtt imádkozók számára is tovább folytatódik az élet. Figyelemre méltó, hogy noha Pál fogolyként érkezett az örök városba, mégsem azzal foglalkozott, hogy mit mondjon a császár előtt, illetve hogyan védekezzen, hanem inkább azzal törődött, amire megbízást kapott a damaszkuszi úton, amikor megismerte az Úr Jézust. Összegyűjtötte tehát a Rómában élő zsidókat, hogy Krisztusról beszéljen nekik, és bizonyságot tegyen újra és újra, reggeltől estig Isten országáról. Akárcsak kétezer évvel ezelőtt, most is hitvalló egyházra van szükség, itt és most, Váradon, 2020 januárjában. Ha komolyan vesszük keresztségünket, akkor a bizonyságtételt nem csupán egy lehetőségként kell kezelnünk, hanem imperatívuszként és felhívásként – hangsúlyozta a lelkész. Hozzátette: Pálnak szomorú tapasztalatai is voltak, hiszen nem mindenki hitt, mint ahogyan napjaink templomaiban is lesznek üres padok és megkeményedett szívek, de mindig van visszatérési lehetőség, hiszen ahogyan Luther is kifejtette, az embernek mindennap szüksége van arra, hogy Istenhez forduljon.

A cikk itt folytatódik.