„Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted” – idézte köszöntőjében a napi igét Molnár Erzsébet lelkipásztor, az Evangélikus Roma Szakkollégium vezetője, rávilágítva, hogy az előítéletes gondolkodásról a Bibliának is van üzenete. Laborczi Géza az intézmény Igazgató Tanácsának elnöke megnyitójában ezt azzal a kérdés-feltevéssel toldotta meg, vajon min múlik, hogy melyikünknek jut a fedélnélküliek sorsa… Keskeny mezsgyén járunk, olykor elég egy rossz döntés, hogy kisodródjunk az élet normális keretei közül. A kiállított képek között járva töredeznek előítéleteink – hangsúlyozta az Oltalom igazgató-lelkészeként is szolgáló, a hajléktalansággal kapcsolatban sok tapasztalatot gyűjtött Laborczi Géza, aki a jövőre nézve éleslátást kívánt az önkifejezés formáit kereső szakkollégistának.

A rendezvényen dr. Pornói Imre, a főiskola Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézetének tanszékvezetője Tehetségmentés Magyarországon az 1930-40-es években címmel tartott előadást. Ebben az időszakban 160-180 ezren kezdtek tanulmányokat a népiskolában, de csak 4-4,5 ezer diplomás végzett. Az  1941-ben hozott ösztöndíj rendelet bemutatását követően a 2006-ban elfogadott és 20 évre feladatokat megfogalmazó Nemzeti Tehetségprogramot, a Magyar Géniusz Program eredményeit ismertette Bodnárné dr. Kiss Katalin, a Nyíregyházi Főiskola Szociálpedagógiai Intézeti Tanszékének tanára.

Végül Mocsár Zoltán állt a közönség elé, hogy élőszóban is meséljen képeinek hőseiről, akik mind személyes ismerőseivé lettek az Oltalom Szeretetszolgálatnál végzett munkája során.

Az Evangélikus Roma Szakkollégium most először nyitott teret a tehetség bemutatása számára. Az intézmény vállalt küldetésének homlokterében ugyanis a hátrányok kiiktatása áll, annak érdekében, hogy a cigány fiatalok diplomát szerezzenek, értelmiségiként népük javát előmozdíthassák. A hátrányos helyzet és a tehetség azonban nem egymást kizáró fogalmak és a szakkollégium küldetésében utóbbinak is kellő figyelmet szánnak.