Hat fős csapattal utaztunk Malmöbe, három felnőtt és három református teológus. Mi felnőttek évek óta részt veszünk a menekült misszióban, a teológusok ezután fognak bekapcsolódni. Vezetőnk dr. Dobos Ágoston református lelkész volt, aki a tranzit misszió koordinátora a röszkei és a tompai zónákban. 

Délelőttönként a nagy előadóteremben közösen hallgattuk Niels Nymann Eriksen dán evangélikus pásztor előadásait, aki az irgalmas samaritánus történetét (Lk 10) dolgozta fel három felvonásban. Idézem a lelkész néhány mondatát: „A vendégszeretet mélyen benne gyökerezik a Bibliában”: A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg. (Zsid 13,2) Az itt szereplő görög szó jelentése: „szeretni az idegent” (φιλοξενία). „Erről szól Ábrahám története is, aki három idegent fogad a házában. Később kiderül, hogy az Úr küldöttei voltak. Az emmausi tanítványok történetében Jézus idegenként szegődik a tanítványok mellé. Amikor behívják őket az otthonukba, felismerik, hogy Jézus az az idegen. Mt 25-ben Jézus azonosította magát az idegenekkel: „Jövevény voltam és befogadtatok.” 

A délelőtti program után a résztvevők különféle workshopokon vehettek részt. Engem nagyon érdekelt a „Complete Hospitality (Gospitality) – evangélium és menekült szolgálat” című workshop, amelyet egy srí-lankai pásztor (Vimal) tartott. „Isten hívása az evangélium és a vendéglátás összekapcsolása – mondta az előadó. – Az evangélium továbbadása a beszélgetés része. Osszuk meg az evangéliumot a menekültekkel és engedjük Istent cselekedni az életükben. Az evangélium Isten ereje. Egyedül Jézus ad gyökeres szabadulást.”

Egy másik workshopon a „Remény házai” (Houses of Hope) keresztény projektet mutatták be német fiatalok. Ezekben a házakban együtt élnek menekültek és keresztények; megosztják az életüket egymással fele-fele arányban. Cél, hogy a menekültek otthon érezzék magukat, hogy segítsenek nekik az integrációban, abban, hogy munkát találjanak, és fontos az is, hogy tanuljanak egymástól. 

Délután kiránduásokon vehettünk részt. Voltak, akik imasétára mentek, mások Koppenhágába indultak kulturális kirándulásra, megint mások pedig egy lundi városnézésre. Az egyik délután csoportommal egy olyan gyülekezetbe látogattunk el, ahol menekült fiatalokat fogadtak be: nekik próbálnak tanulmányi és szociális segítséget nyújtani. Szép volt látni és hallani, ahogy afgán fiatalok beszéltek megtérésükről, keresztény hitükről. 

A konferencián több alkalommal is elhangzott, mennyire fontos, hogy a humanitárius segítség és az evangéliumi segítségnyújtás egyensúlyban legyen. Oly szépen hangzott: „Szeretnénk a mennyek országának kultúráját fölébe emelni az emberi kultúrának.” 

Jó volt látni a svédországi hiteles példák által, hogy így is lehet… Jövőre folytatjuk Athénben! 

Hálás vagyok Istennek, hogy részese lehettem ennek a csodálatos lehetőségnek.