– A gimnáziumi korosztály egyrészt mindenre nyitott, a tudásra fogékony, másrészt talán a legkritikusabb. Miként lehet pedagógusként az ő számukra a keresztény szellemiséget megjeleníteni, egyúttal erős, szakmailag megalapozott, tudásra épülő hátteret biztosítani?

– Valóban, a gimnazista korosztály az, mely a leginkább keresi a helyét a világban. Evangélikus iskolaként arra törekszünk, hogy abban segítsünk a leginkább a diákoknak, hogy ez a helykeresés minél rövidebb, ugyanakkor minél eredményesebb legyen. A keresztény szellemiséget mint nevelőtestület egységesen tudjuk a gyermekekben elültetni. Erre törekszünk, de saját magunkat is „eddzük”. Munkaértekezleteket tartunk, ötleteteket adunk egymásnak, hogy miként tudjuk keresztény értékeinket a tananyagban is megjeleníteni. Természetesen szervezett formában is foglalkozunk a hit, az evangélikusság kérdéseivel. Mindennap az első tanítási órán csendesperceket tartunk. Áhítattal indítjuk a hetet. Ezek azért is különleges alkalmak a számunkra, mert diákjaink úgy éneklik az egyházi énekeinket, hogy az az utcán hallatszik!

– A Sztehlo-iskola örökös ökoiskola is. Miben nyilvánul ez meg?

– A sok-sok környezetvédelmi program mellett kiemelném, hogy az iskolának van egy csodálatos fűszerkertje, amelyet a diákokkal együtt gondozunk. A fűszerek megjelölését szolgáló ismeretterjesztő táblákat a művészeti osztály diákjai készítették. A terményeket feldolgozzuk, többek között szárított fűszereket, fűszerolajakat, eceteket, szörpöket készítünk. Szellemiségünkhöz hozzátartozik a teremtett világ védelme, az arról szóló ismeretátadás és a cselekvés. Diákjaink sokszor tartanak előadásokat a teremtett világgal kapcsolatban. Örömteli, hogy ezek a vetített előadások legtöbbször nemcsak a környezeti probléma felől vizsgálják az egyes kérdéseket, hanem teremtettségünkre, keresztény felelősségvállalásunkra is reflektálnak. Pedagógusként partnerségre törekszem. Azt szorgalmazom, hogy a diákok ne csak megtanulják a biológia izgalmas problémáit, hanem beszélgessünk, akár vitatkozzunk is a felmerülő kérdésekről. Vallom, ez segít abban, hogy a tantárgy által valóban rácsodálkozhassunk a teremtett világ szépségére.

– Mit jelent az ön számára evangélikus iskolában dolgozni?

– Úgy érzem, hogy itt a diákoknak nemcsak a saját szakterületemet tudom bemutatni, nemcsak arra tudom rányitni a szemüket, hogy milyen csodálatos az a tárgy, amelyet tanítok. Kilenc évvel ezelőtt, amikor az iskola megnyílt, kaptam egy többletet: más ajtókat is kinyithatok előttük. Itt pedagógusként megmutathatjuk, hogy milyen az élet hívőként, milyen lehetőségeket kapunk Istentől, hogyan kereshetjük az utunkat egyszerűbben.

– Az intézménynek területi igazgatóhelyettesei is vannak. Miként dolgoznak azon, hogy az intézménynek valóban erős tanári közössége legyen?

– Ebben az iskolában nagyon fontosnak tartjuk, hogy a középvezetők is teret kapjanak, így lehet a vezetés valóban demokratikus. A középvezetőket az egyes részfeladatok elvégzésére delegáljuk. Ennek megfelelően megkapják a lehetőséget, hogy ötleteiket érvényre juttathassák, a kollégák kreativitásának eredményeit „begyűjthessék” és kibonthassák. Vezetőként ezeket támogatni szoktuk. Azt gondoljuk, hogy az iskolavezetés szolgálat, amely nemcsak a diákok, hanem a szülők felé is kiterjed – a munkatársak segítségével. Annak ellenére, hogy ötvenen vagyunk, munkatársi közösségünk nemcsak szakmai problémákkal fordul egymáshoz, hanem valódi baráti légkör uralkodik közöttünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2020. február 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.