Vitális György volt fasori diák és tanár 90. éves születésnapi ünnepségére engem kértek fel, hogy a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium részéről az ünnepeltet köszöntsem! Ez azért is különös alkalom, mert 2019-ben a 30 évvel ezelőtti – 37 éves kényszer-szünet utáni – jeles eseményre, a gimnázium 1989. évi újraindítására is emlékezünk.
Az 1823-ban alapított Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumot 1952-ben – különböző kényszerítő körülményekre hivatkozva –az evangélikus egyház akkori vezetői átadták az államnak. Az állam nem iskolaként üzemeltette tovább, így akkor jogutód nélkül megszűnt. Az 1980-as évektől kezdődően a volt tanárok és növendékek elhatározták, hogy ideje lenne visszaszerezni, illetve újraindítani az iskolát. Ehhez óriási energiák és személyes kapcsolatok kellettek. Az iskola elvételekor mindent széthordtak. Nem visszakaptuk az iskolát, hanem újra kellett teremteni. A küzdelmek során életrehívták a Fasori Öregdiákok Baráti Körét, melynek szervező titkárává 1984-ben Vitális Györgyöt választották. Gyapay Gábor fasori diák és volt fasori tanárral, valamint a Baráti Kör vezetőségével együttműködve számos előadást, műsoros délutánt és kirándulást szervezve, a volt tanárokat és növendékeket felkeresve fokozatosan tárták fel a lehetőségeket, amelyhez a külföldön élő egykori diákok által megalakított Genfi Fasor Egyesület is nagy segítséget nyújtott. Megemlítem, hogy Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus iskolatársát a fasori templomba és a Margitkert étterembe is elkísérte.
Dr. Palágyi Györgyné köszönti Vitális Györgyöt 2019. október 7-én.
Vitális György a többi közreműködő mellett oroszlánrészt vállalt a volt növendékek felderítésében és összefogásában, mely tevékenységét az 1989. évi tanévnyitó ünnepélyen az evangélikus egyház elnöksége Luther-emlékplakettel jutalmazta.
Vitális György elbeszélése szerint az öregdiákok küldöttsége Korpolay Gyula 1916-ban érettségizett iskolatársuk temetésére a gimnázium mikrobuszával Pécsre utazott; Vitális György pedig szokása szerint földrajzi és földtani magyarázatokkal szolgált az útitársaknak. Ekkor Gyapay Gábor hátrafordult és megkérdezte, hogy: Gyurka volna-e kedved a Fasorban földrajzot tanítani? –Természetesen, erről lehet szó! – felelte. A már újraindított iskolába Gyapay Gábor igazgató hivatalosan is meghívta a természeti földrajz tanítására, amelyet nyugdíjba menetele után, az 1992/93-as tanévtől kezdődően az 1997/98-as tanévig vállalt. Ezzel öregkorára ifjúkori elképzelése vált valóra, melyhez azzal a lelkesedéssel fogott hozzá, hogy mind a szeretett fasori gimnáziuma, mind a felnövekvő ifjúság számára a tőle telhető maximálisat nyújtsa!
Tanítási óráit az általa kidolgozott tematika és időbeosztás alapján tartotta. Itt kiváló minőségű és válogatott diákokkal volt dolga. A természeti földrajzba természetesen a földtant is beépítette, így az érettségi után néhányan a földrajztanári és a geológusi szakmát választották. Minden osztályt elvitte az érdi Földrajzi Múzeumba és a Gellért-hegy látnivalóit mindnyájan megtekinthették. A diákokkal „Lakóhelyem földrajza” című dolgozatot is íratott, amellyel a „tudományos cikkírás” rejtelmeibe is beleélhették magukat.
A legeredményesebb ténykedése a földrajz–földtani fakultáció megszervezése volt, melynek során hetenként egy alkalommal, 8–10 fővel jó időben bejárták a Budai-hegység földrajzi és földtani érdekességeit, rossz időben pedig múzeumok, egyetemi műhelyek, metroállomások bejárása következett. A diákok minden kirándulásról kirándulási jegyzőkönyvet vezettek, a fakultációra osztályzatot is kaptak. Megható volt számára, amikor néhány kiváló tanítványa a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala által kiírt „Földtani örökségünk” pályázaton eredményesen szerepelt és a Bükki Nemzeti Park Rejteki Kutatóházában, 10 napos jutalomtáborban vehetett részt. Az érettségi találkozókra is meghívták, legutóbb egy 20 éves találkozón jelent meg.
Vitális György üdvözlő beszédet mond a Budapest-Fasori Gimnázium 1989. szeptember 2-i tanévnyitó ünnepélyén.
A gimnázium hagyományápolására is súlyt helyezve, a Fasori Öregdiák, illetve Fasori Örökdiák című kiadványban többek között a következő cikkeket írta meg:
Emléktábla avató beszéd Wigner Jenő 1995. november 17-i emléktábla avatásán (1996)
A Budapesti Evangélikus Gimnázium tanárairól és diákjairól elnevezett budapesti utcanevek (1996)
Koszorúzási beszéd a besztercebányai evangélikus temetőben Jánossy István dr. fasori tanárunk sírjánál (1999)
Fasori tanárok és diákok tudományos fokozatai, Kossuth-, Állami- és Széchenyi-díjasok (2000)
Húsz éve indult újra a fasori gimnázium (2009)
Magyarországi evangélikus gimnáziumokban érettségizett fasori tanárok (2011)
A Magyarországi Evangélikus Egyház szerepe az egyetemes és a magyar kultúrában. Különös tekintettel a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumra (2012)
A Fasori Gimnáziumhoz még napjainkban is hű maradt. Az elmúlt évben, még 89 éves korában is egy kis csoport számára kirándulást vezetett Besztercebányára és Selmecbányára, amelyen magam is részt vettem. A besztercebányai evangélikus temetőben az emlékbeszédeket követően megkoszorúztuk Böhm Károly iskolánk volt igazgatójának (majd a kolozsvári egyetem professzorának, a legkiválóbb magyar idealista filozófusának), valamint Jánossy István – ugyancsak besztercebányai születésű –volt tanárunk sírját. Selmecbányán a volt evangélikus líceumi főgimnázium épületét, valamint többek között a főtér nevezetességeit is megtekintettük.
Felejthetetlen egyéniségedre és további életedre Isten áldását kérve, szeretettel köszöntünk és üdvözlünk Gyurka bácsi!