A kollégium a gyermekkórház illetékes szakembereivel egyeztetve takarította és fertőtlenítette a teljes épületet, ami így azonnal az orvosok, ápolók rendelkezésére áll. A kialakított szálláshelyeken egészen az elrendelt vészhelyzet végéig lakhatnak az egészségügyi dolgozók. A kollégiumban azok kapnak helyet, akik egészségesek és szeretnének a munkahelyükhöz közel maradni, hogy szolgálatukat elláthassák. 

„A felajánlás természetesen ingyenes, hiszen a frontvonalban most az egészségügyi dolgozók, katonák, rendőrök vannak. A mi dolgunk az, hogy az ő munkájukat segítsük, amivel tudjuk” – mondta el érdeklődésünkre Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna, a kollégium igazgatónője. 

„Mi a járvány mihamarabbi legyőzése érdekében azt tehettük, hogy a gyerekeket otthonaik biztonságába küldtük, a kollégákat a digitális oktatás irányába állítottuk, s kollégiumi lelkészünkkel mindannyiunk lelki megsegítését igyekszünk biztosítani. – magyarázta az igazgatónő. – Eljött azonban a tettek ideje, amikor jól átgondoltan többet is tenni kell a passzív segítésen és az otthonmaradáson túl. Nekünk most egy üres, kényelmes ágyakkal teli épületünk van. Az elnökségi felhívás egyértelműen megmutatta az utat, mit kell tennünk. Most nem is igazán a mi szerepünk számít. Az számít, hogy tevékenyen tudunk segíteni azoknak, akik értünk vállalják a kockázatot. Az számít, hogy a gyerekek mihamarabb visszatérhessenek, annak pedig az összefogás a módja. Nekünk most ez a lutheri almafánk. Nem tudhatjuk milyen kimenettel és veszteséggel zárhatjuk majd ezt a járványt, de úgy döntöttünk, „ültetünk egy almafát”, vagyis kinyitunk egy ajtót. Közös érdekünk, hogy a járvány gyorsan véget érjen, ennek egyetlen lehetősége pedig az összefogás.”

Felkerestük a Bethesda diakóniai igazgatóját is, hogyan fogadták a felajánlást. Bencze János elmondta, hogy már a járvány kezdetén felmerült a 60-80 kilométerről bejáró dolgozóikban az a kérdés, mi lesz, ha a járvány miatt a bejutás gondot fog okozni nekik. Kapóra jött tehát számunkra az elnökségi felhívás és a kollégium felajánlása. A kollégium épülete viszonylag közel fekszik a kórházhoz, busszal 10-12 perc alatt, míg gyalogosan fél óra alatt megközelíthető.

„A világ számára egyelőre még újdonság az, amibe belesodródtunk a járvány miatt. Tapasztaljuk azonban, hogy szorult helyzetben könnyebben találunk egymásra, a segítőkész hittársakkal együtt pedig reméljük, hogy sikerül megoldanunk a felmerülő problémákat. Eddig három munkatársunk jelezte, hogy élne a lehetőséggel, mivel a kollégiumot kitakarították, fertőtlenítették, így bármikor be is költözhetnek majd oda. Egyelőre még tömegközlekedéssel vagy aki teheti elszeparálva, saját autójában tud a munkahelyére jönni, de nagyszerű lehetőség, hogy szükség esetén bármikor Budapesten maradhatnak.”

Bencze János beszámolt arról is, hogy az egészségügyi maszkok varrásában is találtak partnereket. Egyrészről a Bogdányi Mária szervezte győri segítőkkel vették fel a kapcsolatot, de a távolság miatt inkább végül Budapest közeli varrodákkal, önkéntesekkel állapodtak meg. A keresésben a Református Nőszövetség is segítségükre volt. A maszkokhoz szükséges textilt beszerezték. „Kétrétegű, jól fertőtleníthető és többször újrafelhasználható maszkokról van szó, amelyekhez egy rajz alapján szabásminta készült. Eddig 280 darab készült el és folyamatos a gyártás, de mivel kézzel készített maszkokról van szó, ezért egyelőre lassabban megy. De bizakodunk és köszönjük mindenkinek a hozzánk érkező segítséget!”