Egy polihisztor műhelyében

A korántsem nehézkes, vagy szakszövegekkel tűzdelt, sokkal inkább könnyed ismeretterjesztő film a reneszánsz egyik legmeghatározóbb alkotójának, Leonardo da Vincinek (1452–1519) életébe és alkotásaiba enged betekintést. A szakemberek megszólaltatásával és kosztümös jelenetekkel fűszerezett filmben kiváló felvételeken keresztül ismerhetjük meg a Mona Lisa, az Angyali üdvözlet vagy az Utolsó vacsora keletkezéstörténetét, de arra is fény derül, hogy miként ötvöződött Leonardo alkotásaiban az építészet és az anatómia ismerete. A készítők kitérnek Leonardo találmányaira is, így érzékeltetve azt a felfedezői kíváncsiságot, mely a polihisztorra jellemző volt. A film bemutatja, hogy Leonardo olyan gondolkodó volt, aki meg akarta érteni a dolgok velejét, ehhez pedig arra törekedett, hogy szüntelenül kutasson és elmélyedjen, valamint elődei és kortársai felismeréseit újragondolja.

Galambos Ádám

A művészet templomai: Leonardo da Vinci, olasz ismeretterjesztő film, 81 perc, 2016

Az élet show

Truman Burbank egy átlagos, középosztálybeli férfi átlagos élettel. Egyetlen álma, hogy utazzon a világban, azonban bármennyire is szeretné, terve mindig meghiúsul – egy idő után már aggasztóan sokadjára, így gyanakodni kezd. Egyre több furcsaság veszi kezdetét, amire nem talál magyarázatot. 

Nem úgy, mint Christof, a műsor rendezője. Truman élete ugyanis nem más, mint egy szépen összerakott díszlet és előre megírt forgatókönyv, amit az egész világ figyelemmel kísér tévéműsor formájában. 

Truman végül rájön, hogy az ő általa megélt valóság csak egy színészi alakítás, a film végén pedig a néző is felteszi a kérdést: vajon lesz-e lehetősége neki is meghajolnia az élet színpadán? 

Torda Eszter

Truman show, amerikai filmdráma, 107 perc, 1998

Hasunkat fogva nevetni

Ajánlom, mert...

• nevetéspárti vagyok
• szeretem az angol humort
• hiszek abban, hogy a jó kedély átsegít a legnehezebb helyzeteken
• a felhőtlen nevetés feszültségoldó és immunerősítő hatású
• és mert jó nosztalgiázni: annak idején, fiatalkoromban legalább kétszer megnéztem a moziban Mr. Bean első mozifilmjét.

Milyen jó, hogy ma már nem kell kimozdulnom otthonról, csak odakészíteni a laptop mellé egy kis reszelt csokival feldobott cappuccinót (ennyi kényeztetés jár, most moziban vagyok!), és kezdődhet a másfél óra önfeledt nevetést ígérő elfoglaltság. Betéve tudom a történetet, a poénokat, a kedvenc jelenetemnél biztos, hogy visszatekerek.

Közben megállapítom: egy kicsit mindannyian  – így én is – (Mr/Ms) Bean vagyunk: a legjobb szándékkal is hibázhatunk, néha csetlünk-botlunk, aztán persze mindent elkövetünk, hogy a dolgokat jóvá tegyük. A legfontosabb felismerés: hogy vannak mellettünk támogató családtagok, barátok és kollégák, akik estünkben elkapnak, elhordozzák balfogásainkat és a végén, amikor a Gondviselés helyére kattintja a szétcsúszott fogaskerekeket, velünk együtt nevetnek a történteken.

Stifner-Kőháti Dorottya

Bean - Az Igazi Katasztrófafilm, amerikai vígjáték, 89 perc, 1997

A szeretet erejéről

Kisasszonyok, belétek szerettem – mind a négyőtökbe! Ráadásul nem átallottam olvasóinkat is erre buzdítani az Oscar-díjra jelölt legjobb tavalyi filmek mezőnyét áttekintő írásom végén (EvÉlet 7–8.szám). Akik mégsem látták Greta Gerwig rendező feldolgozását, azokat sietek megnyugtatni: nem azért ítéltem volna a Kisasszonyok című filmnek az arany szobrocskát, mert az amerikai polgárháború (1861–1865) idején – harcmezőktől távol – játszódó Louisa May Alcott-regény főszereplői egy protestáns lelkészcsalád leányai. A film nézőinek többségében ez valószínűleg nem is tudatosul. Annál inkább feltűnhet, hogy e filmben egyetlen trágár szó, altesti utalás, de még kétértelmű kifejezés sem hangzik el. (Kérem, értesítsenek, ha az elmúlt tíz évben láttak ilyen amerikai filmet!) Bevallom, rafináltan elkészített előzetese láttán valamiféle harcos feminista „kiáltványra” számítottam. Bár a film enged szörnyülködni a női szerepek korabeli determináltságán, a mozgásterük szűkösségét megszenvedő Kisasszonyok mégsem ezt üzenik; hanem a szeretet – és persze a szerelem – mindent „felülíró” erejének nagyszerűségét. Ebben az üde humorral átszőtt, izgalmas, az idősíkokat remek ritmusban váltogató gyönyörű filmben az önzetlen szeretetnek több megnyilvánulását érhetjük tetten, mint amennyit a kilenc „versenytárs”-alkotásban együttvéve sem… Aki ezt nem értékeli, annak jussanak eszébe Ady verssorai: „Szépség, tisztaság és igazság, / Lekacagott szavak, / Óh, bár haltam volna meg akkor, / Ha lekacagtalak.”

T. Pintér Károly

Kisasszonyok, amerikai játékfilm, 2019
Link: előfizetést, letöltő oldalak ismeretét igényli

Miért engedi meg Isten?

A Viskó a kanadai William Paul Young bestseller regénye alapján készült film egy érzelmi hullámvasút, mely az emberiség egyik legősibb kérdését járja körül: miért engedi meg Isten a szörnyűségeket? A történet egy gyermekét elvesztő háromgyerekes édesapa szenvedését és őrlődését mutatja be. Mack Philips haragszik Istenre, de legfőképpen magára, amiért nem tudta megakadályozni a történteket. Gondolom mostanra már kitaláltuk: kisgyermekekkel nem szabad megnézni a filmet, azonban kamaszok számára kifejezetten ajánlott, hiszen tele van őket is érdeklő kérdésekkel. Aki a válaszokat megadja, maga a Szentháromság Isten, akivel Mack Philips belső utazása során folytat párbeszédet. A film megtekintéséhez szükségünk van kritikus gondolkozásra is, hiszen nem minden következtetés állja meg a helyét, de összességében érdemes időt szánnunk ennek az érdekes kérdéseket felvető történetnek a megtekintésére. 

Harmati Dóra

A Viskó, amerikai fantasy film, dráma, 133 perc, 2019