Fontosnak tartom, hogy minden kampány után és minden újabb előtt vegyük sorra azokat az eredményeket és tanulságokat, amelyek levonhatóak, kimutathatóak.

A kampány valamikor 2004 körül kezdődött, amikor megfogalmazódott egyházunk részéről az az igény, lépjünk ki a falaink közül és próbáljuk meg azokat az embereket is elérni, akik nem tartanak szoros kapcsolatot egyházunkkal és nincsenek benne gyülekezeteink életében, de mégis fontosnak tartják egyházunk társadalmi szolgálatát. Nem titkolt szándékunk azonban az is, hogy olyanokat is eléjünk és céljaink mellé állítsunk, akik eddig egyházaknak egyáltalán nem adták adójuk egy százalékát, ám egyházunk munkájával - a kampány hatására - mégis egyet tudnak érteni és támogatni tudnak bennünket.

Egy Duna tévés az Egyház nem fegyház videó és egy Életközelben vagyunk szlogenű plakát voltak a debütálás részei, egymástól függetlenül, egymás utáni években, ám mindenféle nagyobb koncepció nélkül. Eredményük mégis az volt, hogy rájöttünk arra, ehhez nem elég egyházunk buzgó híveinek szolgálata, ide profi médiaháttér kiépítése szükséges.

2006 óta profi csapatokkal dolgozunk együtt, az utóbbi egy évben konkrét céllal: szeretnénk egyházunkról egy olyan képet felépíteni, amely egyedül ránk jellemző és más, mint a többi keresztény egyházaké. A Tedd teljessé a mosolyt! kampány sikere ebben állt: olyan üzenetet közvetítettünk (van még egy 1% a zsebedben, és élj vele), amely kategóriát teremt és az egyházak szolgálatának hangsúlyozása mellett az adó felajánlásának a fontosságára is felhívja a figyelmet.

Az éveket összehasonlítva a felügyelők egyértelműen láthatták, mik azok a nehézségek, amelyek akadályozták esetleg egy-egy kampány pozitív hozadékát: a Fogadjörökbe egy nagypapát/nagymamát! friss üzenete sok emberben negatív érzületeket keltett. Az iskolás gyerekekkel készített reklámunk többszöri felhasználása pedig kiürült, és a végén már nem hozott nagy eredményt.

Ezért aztán leszögezhető: a kampány időszakában új üzenetekkel kell kilépnünk, amelyek egyházunkról szólnak, tájékoztatnak, ismereteket bővítenek, szolgálatunkat és életünket mutatják be. Ezeknek tudatában is fontos annak az üzenetnek a meghatározása, amellyel kilépünk évente egyszer a világi médiumok fórumaira. Nem lenne baj, ha ez evangéliumi és egyben támogatást kérő is lenne. Egyházunk gyakorlatilag a kampányon kívül nem szokott kilépni a médiumok felületeire, amit sokan kifogásolni szoktak, de reméljük ez idővel változhat.

Az előadás után a felügyelők aktív kérdéseket fogalmaztak meg. Nagyon jó visszacsatolásokat és visszajelzéseket kaptunk a fórum résztvevőitől, ezekből tanulhatunk és beépíthetjük a következő évi kampányba a tapasztalatokat.

Az egyik ilyen kérdés a szórólapok kérdése volt. Idén novemberben kipostázásra kerültek még idei maradék szórólapjaink, amelyeket kértük, hogy az adventi időszakban használják a hírlevelekhez, alkalmakon. Ezek változatlanul használhatóak még, azokkal lehet rendelkezni jövőre is. Januárban pedig az új szórólapokat szeretnénk eljuttatni a gyülekezetekbe.

Rendkívül fontos a gyülekezetek, gyülekezeti tagok aktivitása e kérdésben. A gyülekezeti tagok felajánlását szinte természetesnek vesszük a kérdésben, szeretnénk, ha mindenki szívügyének érezné azt, hogy ily módon támogatja egyházunkat. Az ő segítségükkel tudjuk üzenetünket sokak felé átadni.

Fontos bevételi forrásunk ez, az összeg amelyet a meghirdetett területeken - az iskolák, szeretetotthonok és anyaotthonok támogatásán - túl fejlesztésekre, pályázatok kiegészítésére, új munkaágak kiépítésére, rendezvények szervezésére is tudunk felhasználni. Persze vannak olyan esetek is, amikor kis gyülekezetek támogatása, templomok, gyülekezeti termek tatarozása, de a mentőautó megvásárlásának akciója, ételosztások szervezése is ebből valósulhatott meg. Többször felmerült már a kérdés: tegyük átláthatóvá ezt, vezessük le számszakilag, mire használtuk fel az adott összegeket. Egyelőre ez még nem megoldott, de dolgozunk rajta, hogy megvalósítsuk, mert fontos lenne azt megmutatni az embereknek, mennyi minden jó dologra tudjuk ezt az összeget felhasználni, amelyet gyakorlatilag így is úgy is ki kell fizetniük, ám ebben az esetben meg is határozhatják, hogy egyházunk társadalmi szolgálatára fordíttasson.

Egyházunk új logót vezetett be. Ez szerepel a plakátokon. Fontos volt tisztázni: ez nem a Luther-rózsa leváltása. Azt változatlanul használjuk, viszont az E-betűs logó az egyedül egyházunkra jellemző, ahogyan a Lutheránus Világszövetség vagy a Bajorországi Evangélikus Egyház is használ a lutheri szombólum mellett saját magára értelmezhető egyedi jelet. Mi ebben a hal szimbólumban látjuk azt, amely egyházunk, a Magyarországi Evangélikus Egyház ismérve lehet.

A kampány fő segítője és tanácsadója, Haba Gábor újpesti felügyelő az egyszázalék és az önkéntes munka fontosságáról beszélt. Az önkéntesség kiépítése, szervezeti formába öntése egyházunkban még gyerekcipőben járt. Fontos volt az, hogy erről a kérdésről részletekbe menően tárgyalni tudtunk a gyülekezetek vezetőivel. Sokak számára most végre szakértő oldaláról lett megvilágítva a kérdés, miért fontos az önkéntesek szerepe a gyülekezet és egyházunk életében, miért fontos az önkéntesek tudatos alkalmazása, bevetése.

Ahogyan az is lényegi volt, hogy van-e szükség a világi médiában való megjelenésekre. Erre adott megfelelő válaszokat és oszlatta el a kételyeket Várhelyi Endre médiaszakértő. Ugyan a magát ateistának és agnosztikusnak valló szakértőt a felügyelőknek nem sikerült megtéríteniük, abban azonban megegyeztünk: a média mérőszámainak figyelése, az ezek alapján meghatározott médiaterv elkészítése a kampány szempontjából elengedhetetlen.

A részletes előadásból a felügyelőkben előítéleteket és tévhiteket is sikerült eloszlatni. Megdöbbentő volt, mennyire tájékozatlanok vagyunk a média világában, pedig azt hisszük, ismerjük azt. Azt gondoljuk, tévét mindenki néz, rádiót mindenki hallgat, újságot mindenki olvas, internetet mindenki használ és akkor már azt is tudjuk, hogy a háttérben milyen folyamatok zajlanak le. Viszont közben nem tudjuk, hogy szubjektív véleményeinken túl mérőszámokkal alátámaszthatóan valójában melyik tévécsatorna a legnézettebb, melyik rádió a leghallgatottabb, melyik újság a legolvasottabb. Csak hiszünk és sejtünk valamit, de az a valósággal köszönő viszonyban nincsen. Ahogyan nem tudjuk azt sem, hogy az egyes médiumoknak mekkora az elérési indexe, mit mire érdemes használni, melyiknél milyen dolgokat érdemes figyelembe venni. Megtudhattunk azonban Várhelyi Endre előadásából olyan bennfentes információkat is, hogy egyházunk médiamegjelenéseire fordított összeg mennyire térült meg, és hogy a listaáras méresek szerint az egyes egyházak mennyit költöttek az előző időszakban a kampányaikra.

Fontos megjegyezni azt is, hogy visszajelzések szerint a felügyelők konferenciájától egyesek az egy százalék témája miatt maradtak távol. Háromszáz felügyelőnkből mintegy ötvenen voltak jelen. Kár, hogy a többiek nem jöttek el, mert ez a téma igenis fontos. Sajnos sok tájékozatlansággal és a megfelelő kommunikáció hiányával találkozunk e téren.

Mi sem bizonyítja azonban a téma fontosságát jobban, mint az, hogy az eredetileg ebédig tervezett előadást az ebéd után is meg kellett hosszabbítani, annyi megválaszolatlan kérdés gyülemlett fel. Sőt még estig lehetett volna folytatni a sort, de az időnk véges volt. Konklúzióként azonban levontuk azt, hogy jó lenne, ha minél több fórumon tudnánk erről a kérdésről előadni és utána beszélgetni egymással, mert ha kérdések vannak, higgyék el, megfelelő válaszok is.