Uram! Nehéz szívvel állok előtted. Úgy érzem, talán nem is
szabadna így előtted állni. De háború dúl bennem, és nincs
más, akitől békét remélhetnék. Tudom, hogy veled kell rendeznem ezt is.
Haragszom rá. Elképzeltem már százszor, ahogy előttem
áll, és én megszégyenítve őt elmondhatom, ordíthatom vagy
sziszeghetem igazamat. Mert igazam van, hiszen semmibe
vett, bolondnak nézett, megbántott, igazságtalan volt hozzám.
Mégis kérlek, bocsásd meg, ha nem lenne jogos a haragom.
Haragszom rá, pedig nem akarok haragudni. Tudom, hogy
meg kellene bocsátanom, de néha olyan édes a gyűlölet…
Oldd fel bennem ezt az érzést, hiszen elemészti szívemet,
szeretetemet és türelmemet. Megöli békességemet ez az indulat. Nincs erőm kimondani azt, amit te ki tudtál mondani…
Bocsáss meg nekem, és taníts megbocsátani. Ámen.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu