A húsvéthétfői áhítatot végezhetjük egyedül, de imádkozhatjuk közösen is – akár a I-II. számozás szerint váltakozva. 

I: Még mindig hihetetlen. Tényleg? Jézus él? Jézus egykori és mai tanítványai teszik fel a bizonytalankodó kérdést. Azután tanúskodnak róla, akik már találkoztak vele. Ma is őt hirdetjük. De még mindig hihetetlen. Azután az életutunkon egyszer csak mellénk szegődik az Élő. Imádkozzunk!

II: Jöjj közel és maradj velünk, feltámadott Jézus Krisztus. Mutasd meg halálos-életes szereteted csodáját. A halál kultúrájában élőknek és a halál vírusával fertőzötteknek mutasd meg, hogy Te életet kínálsz, s Te magad vagy az élet. Több mint biológiai lét: az örök élet!

Kezdőének (Ha akadálya van az éneklésnek, lehet olvasni is) EÉ 225,1.4

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a Győző életet kínál Győzelméből ma néked.

4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen – Támadj fel, drága népe!

Húsvéthétfői házi szertartásunkon körbeállunk egy asztalt, ráhelyezünk négy gyertyát. Az asztalon a Szentírás, az énekeskönyv, virág és egy feszület áll. Ha van fényképünk a gyülekezetünk templomáról, azt is helyezzük el az asztalon. Az áhítat szövegeit előre megbeszélve osztjuk szét. 

Zsoltár, gyertyagyújtás

I: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! + Ámen.

A jelenlevők helyet foglalnak az asztal körül. 

II: Nem halok meg, hanem élek, halleluja, és hirdetem az Úr tetteit, halleluja! 

I: Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem!

II: Nem halok meg, hanem élek, halleluja, és hirdetem az Úr tetteit, halleluja!

A házi áhítat résztvevői meggyújtanak négy gyertyát: 

I: Gyújtsunk egy gyertyát Krisztus jelenlétét dicsérve. Ő a mi világosságunk, felkelő napunk.

II: Gyújtsunk meg egyet önmagunkért és családunkért.

I: Gyújtsuk meg egy gyertyát gyülekezetünkért és egyházunkért.

II: Gyújtsunk meg még egy gyertyát mindazokért, akik a járványban megbetegedtek és a vírus áldozatai.

Ének, Krisztus-dicséret EÉ 392 (Dallam: Jézus, én bizodalmam)

Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme! Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe. Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled. 

Az ünnep evangéliuma (Lk 24,13–35)

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. 

Jézus tanítványai szürkületben indulnak hazafelé. Egyre kevesebb a fény, homályosan látszódnak csak a körvonalak, közeledik az este. Hasonlóan érezhetjük magunkat mi is, amikor a húsvéti ünnep fényéből kilépve, holnaptól újra sok-sok bizonytalansággal, szorongással, félelemmel vesz majd körül bennünket a világ. Az örömhír az, hogy a feltámadt Jézus velünk jön, és elkísér az előttünk lévő úton, ahogyan a tanítványokkal is tette. Jézus Krisztus valóságos jelenléte adjon nekünk bátorságot és reménységet! (Krámer György lelkész, országos irodaigazgató)

Imádság (az alábbi imádság és a Miatyánk között lehetőség van csendes, egyéni imádságra)

I: Istenünk, magasztalunk téged, hogy szent Fiadat nem hagytad a sírban, hanem feltámasztottad a halálból.  

II: Add nekünk életújító kegyelmedet  

I: Tégy készségessé minket a jóra, szabadíts meg a szentségtelen és üres élettől.  

II: Könyörgünk szeretteinkért. Áldd meg őket is élő hittel, bizakodó reménységgel, csendes élettel!  

I: Könyörgünk a világért. Adj békét egyházadnak és minden népnek! 

II: Add, Istenünk, hogy húsvét fénye és öröme az ünnep elmúltával is betöltse és megszentelje életünket! Ámen.

(Egyéni imádság) Miatyánk

Áldás      

Ha egyedül végezzük az áhítatot.

Uram, Istenem, áldj meg minket és őrizz meg minket. Világosítsd meg arcodat rajtunk és könyörülj rajtunk. Fordítsd felénk arcodat és adj nekünk békességet. + Ámen.

Ha együtt vagyunk, a családban egymásnak adjuk tovább úgy az áldást, hogy szemben állunk a másikkal, fejére tesszük a kezünket és az alábbi áldást mondjuk. Majd a megáldott megáldja a következő családtagot.

Áldjon meg téged a mindenható Isten, az Atya, + a Fiú és a Szentlélek! Ámen.

Záróének EÉ 221,1–2.5 (Dallam: Jézus, élte életemnek)

1. Két tanítvány indul útnak. Mennek Emmaus fele. Viszik terhét fájdalmuknak. Szemük még könnyel tele. Panaszukat beszélik el. De az élő Jézus közel, Hogy a bánat fellegét Igéjével űzze szét.

2. Ma is hányan vándorolnak Bánatlepte utakon. Terhek alatt roskadoznak. Lelkük csupa fájdalom. Sokan árván, egymagukban Sírnak gyötrő bánatukban, Míg Jézus nem kérdi meg: Miért nehéz a szíved?

5. Ne hagyj senkit se magára, Akit gyötör a bánat, Bezárkózik fájdalmába, S árván sóhajt utánad! Szíve sebét mélyen rejti, Hogy ne lássa könnyét senki: Vigaszt adó igéddel, Jézus, légy hozzá közel! 

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!