Szólhat így: szalem alejkum / wa alejkum esszalam
De akár így is: shalom aleikhem / aleikhem shalom.
Mi, keresztények azonban nem így köszöntjük egymást, különösen így van ez itt, Magyarországon. Eltérő módon üdvözöljük egymást római katolikusok, reformátusok és evangélikusok. Mindenki ismeri a Dicsértessék a Jézus Krisztus, az Áldás békesség és az Erős vár a mi Istenünk köszöntési formákat.
Szívem szerint a Jézus által használt szavakat használnám én is, hiszen a béke, a békesség iránti vágy talán az egyik legfontosabb vágya az emberiségnek. Ha még azt is hozzá gondoljuk, hogy ez nem csak úgynevezett „politikai” békességre vonatkozik, hanem a lelki, egészségbeli, netán társadalmi békére is, nem hiszem, hogy sokan vitába szállnának velem.
Mégis úgy gondolom, hogy maradjunk meg a már megszokott formáknál. Vagy mégse?
Miért is jelentene nehézséget Jézus Krisztus dicséretével köszöntenünk egymást, vagy áldást és békességet kívánnunk egymásnak?
Néhány hete többen arról vitatkoztak ezen az oldalon, hogy van e, s mi lenne az akadálya a két magyarországi „tiltakozó” egyház egyesítésének. Szerencsére a kérdés nyugvópontra jutott. Viszont, ha az ökumené ilyen „szűkített” változata is ilyen heves reakciókat, netán indulatokat vált ki, hogy állunk a szélesebb körben érvényesülővel. Igazából a mi három féle közöntésünk, ha jól meggondolom, egymásba, egymásból épül: Isten, aki erős várunk nékünk, úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát, Jézus Krisztust küldte a Földre, dicsértessék az Ő neve, hogy áldást és bélességet hozzon, jelentsen mindazoknak, akik hisznek Őbenne, és ezáltal örök életük legyen.
A rendet (a békességet) a fejeinkben kellene legelőször meglelni, kialakítani, hogy valóban köszönthessük egymást - egymásnak, akár a Dicsértessék a Jézus Krisztus, akár a Békesség néktek! szavak használatával és komolyan gondolásával.
S talán álljon itt a fenti soroknál szívhez szólóbban megfogalmazva
Reményik Sándor: Békesség Istentől című verse
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
Erős vár a mi Istenünk!