Az evangélikus egyház legismertebb jelképe a Luther-rózsa, amelyet szerte a világon megtalálunk evangélikus templomokon, kiadványokon, de sokan hordják kitűzőként is.

A motívum eredetileg Luther Márton reformátor címere volt, az ő 1516-ban keltezett egyik levelén találjuk a középen szívbe vésett kereszttel díszített, kör által övezett öt rózsaszirom első viaszpecsétes ábrázolását, a szirmok között kicsiny levelekkel, „M L” felirattal.

1530-ban Hans Spengler városi jegyző a címer rajzát véleményezésre megküldte Luthernek, aki 1530. július 8-án így magyarázta el neki a motívum jelentését: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve, ami természetes színű. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a Megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk (Róm 10,10).

„KINEK SZÍVÉBEN KRISZTUS KERESZTJE, ANNAK TÖVISEK KÖZT IS RÓZSÁS LESZ ÉLETE, REÁ KÉKLŐN MOSOLYOG AZ ÉG, ÉS KRISZTUS SZERETETE ARANYOZZA BE ÉLETÉT. RÓZSÁKON JÁR KRISZTUS HÍVE, HA KERESZTET HORDOZ SZÍVE. TELJES AZ ÖRÖME A SZÍVNEK A KERESZT ÁLTAL.”

Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében, nem rontja meg a természetet, tudniillik: nem öldököl, hanem életben tart. Az igaz ember ugyanis hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg, és egyenesen egy fehér, üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és az angyalok színe.

Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbéli öröm az eljövendő mennyei örömnek a kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül arany gyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart, és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém. Krisztus, a mi jóságos Urunk, legyen lelkével amaz eljövendő életre. Ámen.”

Az evangélikus egyház címere tehát jól jelképezi Luther egész teológiáját.

A helyi evangélikus gyülekezeteket szimbolizálva több magyarországi település címerében is szerepel a Luther-rózsa. Többek között Bezi, Dunaegyháza, Kajárpéc, Kemeneshőgyész, Kötcse, Lulla, Malomsok, Mende, Mórichida, Nagydém, Nagygyimót, Sobor, Tényő, Vadosfa; valamint az erdélyi Hétfalu címerében találjuk meg.

A 16 oldalas, ingyenes „Mi, evangélikusok” című kiadvány célja az evangélikus sajtót kevésbé követő egyháztagoknak, oktatási intézmények érintettjeinek és további érdeklődőknek a megszólítása és elérése. A lap még a járványügyi helyzet előtt készült. Reménység szerint a veszélyhelyzetet követően egyházi eseményeken és gyülekezeti alkalmakon, oktatási és diakóniai intézményekben ingyenesen, nyomtatott formában mindenki megkaphatja a lapot.
A kiadványt az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai szerkesztették az 1%-os kampány keretén belül. Támogatta a Magyarországi Evangélikus Egyház.