„Nagyon hiányzik a gyülekezeti közösség, a személyes találkozások, reflekciók, visszajelzések. – magyarázta Nepp Éva. – Olyan, mintha légüres térben prédikálnék újra és újra az üres templomban. Bár sokan megnézik a gyülekezetből a vasárnapi online istentiszteleti közvetítéseinket, és egy masszív mag az „Igei gondolatokat” is, amelyeket naponként teszünk közé. Többen mondták, hogy ez tartja bennük a lelket, mert ezek nem csak igehirdetések, istentiszteletek vagy áhitatok, amelyekből több ezer van fent az interneten, hanem olyan alkalmak, amelyekről úgy érzik, hogy személyesen nekik szólnak. A jól ismert helyről, a jól ismert templomból, jól ismert lelkészüktől.”

A gyülekezetünk felügyelője, Zuschlag János rögtön az elejétől minden technikai feltételt biztosított arra, hogy a közvetítés működhessen és azóta is fáradhatatlanul segít a lelkésznőnek abban, hogy a felvételek idejében, jó szerkesztésében fent legyenek a világhálón (A Paksi Evangélikus Egyházközség YouTube csatornája).

„Az ő szakértelme nélkül nem ment volna az átállás ilyen gördülékenyen. – tette hozzá a lelkésznő. – De mindezek ellenére, mégis csak átmenetinek tekintem az online térben való megjelenést. Csak a kijárási korlátozások végéig számolok vele. Nem tudom, hogyan történik majd a templomba való visszatérés, és ha igen, kik lesznek azok, akik majd hétről hétre újra eljönnek, hogy személyesen, gyülekezeti közösségben ünnepeljék az istentisztelet. De remélem, hogy igen, lesz ilyen. Hisz idáig minden erőnkkel ezen fáradoztunk, hogy közösséget, gyülekezetet építsünk, hogy megéljük Istennel és egymással a személyes találkozások örömét, amit semmi sem helyettesíthet. Remélem, hogy minél hamarabb újra lehetőség lesz rá.”