A szombati napot kirándulással töltöttük, megismerkedtünk Brassó nevezetességeivel. Koszta István brassói evangélikus lelkész büszkén mondta, hogy gyülekezetük a város kulturális életében nagy szerepet vállal, nemcsak koncertek és egyéb egyházi alkalmak megszervezésével, hanem hazafias, magyarságot erősítő programok lebonyolításával is. Ennek szép példája a parókia bejáratánál található Szent István szobor feje, mely egy brassói monumentális emlékmű egyetlen megmaradt darabja. Ezt követően Székely Levente vezetésével sétáltunk Brassó történelmi belvárosában. Brassóban szász evangélikusok laktak, akik szabad királyi városként védték jogaikat és hitüket a történelem viharaiban. 

Délután két erődtemplomot látogattunk meg. Hermányban és Prázsmáron rácsodálkozhattunk a faluközösség túlélési stratégiájára, hogy próbáltak az egész falu számára menedéket biztosítani. A templomot körülölelő várfalon belül három emeleten elhelyezkedő több mint 300 kis cella biztosította az oda menekülő családok élelmezését, minden szükségletét az ellenség támadása esetén. A várfal több bástyával és vizes árokkal körülvett kb. 10 méter magas erődítményrendszer, mely a középkori templommal együtt kiemelkedő kulturális és történelmi örökséget képvisel. 

Vasárnap a tatrangi istentiszteleten a szószéki szolgálatot Ördög Endre igazgató lelkész végezte, a kórus pedig bemutatkozott, melynek keretében együtt énekeltük evangélikus himnuszunkat, így csendült fel több szólamban is: „Erős vár a mi Istenünk” . Az istentiszteleten a helyi lelkész sok vendéget köszöntött, az orosháziakon kívül többek között Tatrang és Tusnádfürdő polgármestereit, valamint a nyugdíjas lelkészeket. A díszebéd előtt lehetőségünk nyílt megköszönni vendéglátóinknak a gondoskodást. Orosháza testvérvárosának, Tusnádfürdőnek polgármestere Albert Tibor kifejezte azon reményét, hogy meghívhatja az egész kórust városába, és egyben kezdeményezte a városaink közötti kóruskapcsolat kiépítését.

Délután Apácára látogattunk, ahol kórusunk népes gyülekezet előtt zenés áhitatot tartott, Ihász Beatrix igehirdetésével. Az istentisztelet elején és végén Hoffman Ágnes kántor és Ördög Endre igazgató lelkész szólaltatta meg a templom felújított orgonáját. Simon László apácai lelkész házigazdaként köszöntött minket. Kórusunk több műfajban is igyekezett megmutatni tudását: műsorunkon többszólamú korálfeldolgozások, egyházzenei művek szerepeltek Josquin de Pres-től Bachon át Kodályig. A 26 tagú nagykórus mellett a 9 tagú énekegyüttesünk is bemutatta műsorát. A zenei áhitatot a fiatalság számára is népszerű „Új énekek” és gospel-ének előadásával zártuk. A fellépés után a templom bejáratánál meglepetésként a helyi kórus énekelt köszöntőt az orosháziaknak. Az est folyamán a finom vacsora mellett többször is felcsendültek népszerű kórusdallamok a két énekkar előadásában, melynek hatására nagyszerű élménnyel gazdagodtak a jelenlévők.  Búcsúzóul már közösen elénekeltük a „Viva la musica”-kánont és a Székely himnuszt.

A nagy távolság ellenére közeli barátságok erősödtek és születtek a két gyülekezet tagjai között. 

A mosolygó arcokból, csillogó szemekből látható volt, hogy ezen a néhány napon megtapasztalhattuk mindannyian erdélyi testvéreink szívből jövő, baráti szeretetét.