A korábban maszkban és kesztyűben megírt írásbeli vizsgarészt így egyből a gyakorlati követte, amelyre 5 fős csoportokban, a távolságtartás biztosításával került sor. Ez a szakmai számadás nem tantárgyanként ellenőrzi az elsajátított ismereteket, hanem valós munkakörülményeket teremtve, komplexen méri le azt, hogy a tanulók valóban felkészültek-e arra, hogy a tanult szakmát az iskolafalakon túl, „élesben” gyakorolják tovább.
A 3 éves szakképzés utolsó 6 hetének digitális tanrendje jelentősen megváltoztatta a képzés megszokott lezárását, amely szerint a tanév során a diákok duális képzés keretében gyakorlati képzőhelyeken sajátítják el a konyhai munka fortélyait, majd a befejező időszakban kerül sor az iskola tankonyháján azokra a gyakorlatokra, amelyeken a „tételek lefőzését” gyakorolják.
Az idén az ismétlés, a gyakorlás és a szakoktatók utolsó jó tanácsai helyett az átütemezett elméleti oktatással és az elmaradt gyakorlati órák pótlásával indították a hajrát.
A vizsgát megelőző hetekben az iskola lehetőséget biztosított a vizsgázóknak, hogy egyéni beosztás szerint gyakoroljanak az új tankonyhában. Ez kiemelten fontos volt azért is, mert a Kőszegen zajló intézményfejlesztés és felújítás keretében a tankonyha is teljes átépítésre került. Így az új helyen, a csak néhány hónapja üzembe állított konyhában, az új berendezések között a diákok még nem mozogtak elég otthonosan ahhoz, hogy a vizsgán ez ne okozzon plusz izgalmat. De az, aki élt az egyéni gyakorlat lehetőségével, már nyugodtabban, felkészülten készülődött a vizsga reggelén is.
A balesetvédelmi oktatás után tételhúzásra került sor, majd a vizsgázóknak a vételezési jegy szerinti ételek elkészítéséhez munkatervet kellett készíteniük. Ebben a feladatban a technológiák és azok időigényének ismeretéről, valamint az egyes ételkészítési munkafázisokhoz kapcsolódó szervezési kompetenciáikról adtak számot. Mindezt a jövőbeni munkavégzésükhöz nagyon hasonló körülmények között, összesen húsz perc alatt kellett megtenniük: végiggondolniuk és leírniuk a kihúzott ételsor lefőzésének tennivalóit az előkészítéstől a tálalásig.
A diákoknak a következő ételtípusok közül egy megadott háromfogásos menüsort kellett összeállítaniuk és lefőzniük: leves betéttel, köret, főzelék feltéttel, étel kiegészítő saláta, egyszerű tésztaétel, meleg vagy hideg előétel, főétel és befejező fogás.
A rendelkezésre álló 240 perc alatt a háromfogásos menüből mindenki három adagnyit készített és – az étel jellegéhez illően – tálalt a vizsgabizottság elnöke és a képző intézmény képviselője elé.
A vizsgabizottság asztalára került így csontleves és borsóleves is, ez utóbbi vajas galuskával, paradicsomleves betűtésztával… marhapörkölt tarhonyával, töltött csirkecomb és fogas, a desszertek között pedig láthattunk diópudingot és képviselőfánkot is.
A kóstolás közben szakmai beszélgetésre is sor került: az ételek látványának, állagának, ízharmóniájának megvitatása mellett a vizsgázók tanácsokat kaptak arra nézve, hogyan lehet még ínycsiklandóbban elkészíteni és/vagy tálalni a műveket. A kapott javaslatokon, tanácsokon már a mosogatás, rendrakás és a konyha takarítása közben gondolkozhattak a tanulók.
Ezt követően általános és név nélküli értékelést tartott a vizsgabizottság, annyit azért elárulva, hogy ebben a vizsgacsoportban senkinek nem kell azon izgulnia a másnapi bizonyítványosztásig, hogy sikeres vizsgát tett-e.
A vizsgajegyzőkönyvek, a törzslapok és a bizonyítványok tanúsága szerint 2020 nyarának első napjaiban szakácstanulók vizsgáztak Kőszegen. Ma még tanulóként tértek nyugovóra, de holnap reggel már végzett szakácsként, munkavállalóként kelnek.
…És reggel, amikor kinyit a Harangtorony Szálló földszintjén működő étterem, a betérő vendégek már tőlük rendelnek, rájuk pedig már ők, a kis séfek mosolyognak majd.