Generációk nőttek fel úgy, hogy hallhatták a jellegzetes Novotny-orgánumot a rádió vagy a tévé számos műsorában; a Deák téri evangélikus közösség szolgálattevőjeként pedig sokak „családtagjának” is számít a hang tulajdonosa. „Az ország templomában” a vasárnapi és ünnepi istentiszteleteken hagyományosan laikusok olvassák az oltár előtti igét. Az ezzel kapcsolatos beosztás elkészítését több évtizede vette át és azóta is hűségesen végzi a nem mellesleg tizenhárom nyári olimpiáról tudósító, közkedvelt sportriporter.

Amikor 2004-ben megalakult a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz), a tagok – felekezettől függetlenül – örömmel választották meg őt elnöküknek. Novotny Zoltán tizenöt éven keresztül a maga precíz módján látta el a feladatokat; 2019 óta tiszteletbeli elnökként vesz részt a Prúsz munkájában. Egyházunk sajtóbizottságának elnöki tisztét két cikluson át töltötte be.

A neves sportriporter május 19-én töltötte be nyolcvanadik életévét. A Luther Kiadó ez alkalomból interjúkötetet jelentetett meg vele Sport – rádió – hit címmel. A kiadói kérésre örömmel vállaltam a közreműködést a kötet elkészítésében, megtiszteltetés volt számomra a lehetőség, hogy az életéről és több évtizedes szakmai pályafutásáról beszélgethetek Novotny Zoltánnal.

A könyvbemutatót a Déli Evangélikus Egyházkerület május 23-i missziói napjára terveztük, ám a járványhelyzetre tekintettel későbbi időpontra kellett halasztanunk. A kötet azonban május végétől kapható a Luther Kiadó webáruházában.

Részlet a könyvből

– Ön kisgyermekként élte át Budapest második világháborús ostromát. Van emléke ebből az időszakból?

– Az ostrom alatt szamárköhögős lettem. Mivel közvetlenül a Fehér Kereszt Gyermekkórház mellett laktunk, ami ma a Tűzoltó utcai gyermekklinika, oda jártunk át injekciókezelésre. Az egyik ilyen alkalommal hirtelen megszólaltak a szirénák, jöttek ugyanis a bombázó repülőgépek. Az ijedelemben az orvos azt javasolta, hogy menjünk át a mellettünk levő, szintén a kórházhoz tartozó háromemeletes épület pincéjébe, ott mégiscsak három emelet lesz fölöttünk. Valami csoda folytán azonban épp akkor jelent meg az ajtóban az apám, hogy hazavigyen bennünket, a mi pincénkbe. Arra emlékszem, hogy nekem, kisgyereknek nagyon tetszett, ahogy felettünk a repülőkből fekete valamik potyognak ki. Szájtátva bámultam, a szüleimnek úgy kellett magukkal rángatniuk. Még a pincelejáróban voltunk, amikor a hatalmas dörgések elkezdődtek. Egy óra elteltével előmerészkedtek a férfiak, és azt látták, hogy a háromemeletes gyerekkórházat a pincéig lebombázták. Harminckét halott volt, közöttük az engem kezelő orvos. Az Isten valószínűleg úgy gondolta akkor, hogy a mi családunkkal még dolga van.

– Azt feltételezem, a későbbiekben azt a napot mindannyian a második születésnapjukként tartották számon. De nem irigylem az édesanyját sem, akinek egy beteg kisgyerekkel kellett a háborús heteket, hónapokat végigélnie.

– És utána sem volt könnyebb helyzetben, mert a szamárköhögés után hastífuszos, majd skarlátos lettem. Ez persze nem csoda a világháborút követő rossz higiéniai körülményeket tekintve. A többhetes betegség és lábadozás után alaposan lefogytam, járni sem tudtam. Egyik nap a vizsgálat végén azt mondta az orvos:
– Na, Zolika, holnap már azt ehetsz, amit csak akarsz.
– Grenadírmarsot kérek! – vágtam rá azonnal. Ennek pedig az a története, hogy édesapámmal sokszor elmentünk a nagymamámhoz, aki gyakran gránátos kockával, azaz krumplis tésztával várt minket. Nagyon szerettem, valószínűleg ezért kértem ezt, nem valami húsfélét. Nemcsak az orvos, de a szüleim is elcsodálkoztak a menürendelésemen. A doktor bácsi pedig hozzátette: „Jó, de csak akkor kaphatsz grenadírmarsot, ha megígéred, hogy hetvenhétszer megrágod!” Én pedig betartottam az utasítást, és minden alapos megrágás után megkérdeztem, hogy most már lenyelhetem-e. Másnap azután már az ágyból is kikelhettem, és meg voltam győződve arról, hogy a grenadírmarstól tanultam meg újra járni. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2020. május 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.