Benczúr László Ybl-díjas építész, a gyülekezet felügyelője, egyúttal a templom tervezője minden áldott reggel elmegy az építkezéshez, hogy személyesen kísérje figyelemmel a munkálatokat. Május 8-án már hajnalban a helyszínen volt, hiszen akkor érkezett meg Dunaújvárosból az a hat betonoszlop, amely a templom különlegességét fogja adni. Ezeken szerepel majd ugyanis hetvenkét 20. és 21. századi vértanú neve: az egyiken csak Kárpát-medenceiek, főleg magyarok, a többin pedig egy-egy földrész képviselői.

A keresztényüldözés anatómiája tárul fel előttünk, ha a pünkösdi történet folytatását olvassuk. Amikor a szerző, Lukács a Szentlélek kitöltését kísérő csodálatos jeleket bemutatja, akkor kénytelen megjegyezni azt is, hogy többen így gúnyolódnak az átszellemült tanítványokon: „Édes bortól részegedtek meg.” (2,13) Ez természetesen amolyan „fake news” – hamis híresztelés –, hiszen az ellenfeleknek az áll érdekükben, hogy a prédikáló apostolokat nevetségessé tegyék. Ez a hangulatkeltés megteszi a hatását, és hamarosan már arról olvasunk, hogy Pétert és Jánost a hatóságok őrizetbe veszik (4,3). Szabadon bocsátásuk előtt megfenyegetik őket (4,21), ám később az üldözők annál erőteljesebb támadásba lendülnek: immár több tanítványt is elfognak (5,18) és elővezetnek (5,26), és csak jókora verés után engedik el őket (5,40).

Miután az apostolok a megnövekedett feladatok miatt diakónusokat is szolgálatba állítanak, az üldözők gyűlölete Istvánra irányul, és fogukat csikorgatják ellene (7,54). Megvalósul az, amit a történelemben később is lehetett tapasztalni: a rossz hír keltése, megannyi fenyegetés, majd a verbális erőszak után immár lincselésre is sor kerül – rárontanak István diakónusra, és megkövezik őt (7,57–58). Az egyes ember meggyilkolását követi a kollektív üldözés: „Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen…” (8,1)

Aki majd körbejárja a különleges szépségűnek ígérkező budakeszi templomot, minden oszlopon tizenkét-tizenkét vértanú vagy mártíriumot szenvedett közösség nevét olvashatja. Ott szerepel majd Dietrich Bonhoeffer és Martin Luther King neve vagy a salvadori Óscar Romero érseké, akit az oltárnál gyilkoltak meg. Egyaránt emléket állítunk majd az örmény népirtás áldozatainak és az iszlám szélsőségesek által meggyilkolt kopt vértanúknak. Fájdalmasan sok magyar mártír nevét is meg kellett örökíteni: az Új-Guinea japán megszállói által meggyilkolt Molnár Mária diakonisszáét vagy a kolozsvári evangélikus lelkész Járosi Andorét, a katolikus pap Brenner Jánosét és a református ifjúsági vezető Pógyor Istvánét. Korunkban joggal beszélünk a mártírok ökumenéjéről.

A budakeszi templom oszlopain szereplő hetvenkét vértanú a hetvenkét tanítványra is emlékeztet majd. Nekik ezt mondta Jézus: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2020. május 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.