Az eperjesi evangélikus Kollégium

Az eperjesi jogakadémia 1665-ben alakult. A hatalom támogatását nem élvezte az intézmény, alapjaiban a nemzeti érzés, összefogás voltak a jelszavai. Egy kicsit a hatalommal való dac, a szembenállás volt a meghatározó alapításakor. A vármegye - közte a felvidéki, környékbeli városok - az evangélikus egyház és egypár vagyonos főúr - Gr. Thököly István, br. Thököly Zsigmond, br. Petróczy István, br. Osztrosics Mátyás, Dessewffy György, Berzeviczy Zsigmond, Péchy András, Dalmady István, Bakay István és még sokan mások - által támogattatott azt az elképzelést, hogy egy úgynevezett Kollégium jöjjön létre, amely több tudományágat foglal magában. A célja: „a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitása és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időn át.” (Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949, 48. oldal)

Az iskola első rektora Pomarius Sámuel, az első jogot oktató tanára a magdeburgi Pankratius Mihály volt. Főgimnázium, teológiai és jogi ismereteket oktattak ekkor, a XIX. század második felétől tanítóképző is működött az intézmény falai között. A Kollégium diákjai között volt Thököly Imre, Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos is többek között.

Hányatott sorsa volt az intézménynek. 1671-ben elvették azt, az evangélikusok templomával együtt, Thököly Imre – 1682-ben – visszaadta, hogy aztán 1687-ben ismét a jezsuitáknak adják. 1705-ben adta vissza ismét az evangélikusoknak Rákóczi, majd 1713-tól 1785-ig ismét a jezsuiták kézen volt. Onnantól kezdve azonban már a protestánsok vezették mindvégig története során.

1864-ben döntötte el Eperjes szabad királyi város vezetősége – a Dessewffy család anyagi segítségével karöltve – bevezetik a négy éves jogakadémiai képzést. Ez a jogakadémia már az, amely 1919-ben Miskolcra költözött.

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.