Bizonytalanságok között

Sok kérdés volt bennünk, ezért megannyi kétség közepette vágtunk bele a szervezésbe. Meg tarthatjuk-e egyáltalán a tábort? Ha igen, akkor az eredeti időpontban (június végén) vagy esetleg csúsztatva? Leszünk-e annyian, mint a korábbi években, vagy a bizonytalan helyzet és a személyes kontakt hiánya rányomja bélyegét a részvételre is? Szabad-e egy ilyen kihívásokkal teli időszak után pedagógusainkat tovább terhelni, akik a korábbi években is rengeteget tettek hozzá a tábor sikeréhez? Hogyan biztosítjuk a gyermekeknek a napi meleg étkezést úgy, hogy közben a szigorú biztonsági és higiéniai előírásokat nem szegjük meg? Hosszasan sorolhatnám még az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket.

Aztán láss csodát, a kérdőjelek hamar kiegyenesedtek. Mindenhonnan zöld utat kaptunk. Június elején már arról szóltak a hírek, hogy a járványveszély mérséklődik, és a megszokott módon és időben szervezhetjük meg napközis táborunkat. Nagyon kedvező ajánlatot kaptunk a szomszéd falu konyhájától, ezért az étkezés is egy csapásra megoldódott. Tanáraink is sokat segítettek, ahogyan a korábbi években, most is számíthattunk rájuk. A rendkívüli helyzet nem szegte kedvüket, mindenki részt vállalt a tábor előkészítésében, lebonyolításában.

Ahogyan közeledett a jelentkezési határidő, a fiatalok is szép számban jeleztek vissza pozitívan. Végül elértük a tavalyi létszámot, így mintegy 40 gyermek és 15 segítő, munkatárs részvételével nyitottuk meg a tábort június 21-én, vasárnap, a malomsoki evangélikus templomban. Igen, Isten nagyobb a mi szívünknél!

János evangéliuma – Jézus csodái 

A reggeli áhítatokat a marcaltői római katolikus templomban tartottuk, így gyönyörű, méltó környezetben alapozhattuk meg minden egyes napunkat. Kedden a helyi plébános is eljött hozzánk, aki a Lélek gyümölcseiről tanúskodott. A többi napon pedig János evangéliumából olvastunk részleteket, amelyekben Jézus csodái és gyógyításai elevenedtek meg előttünk. Először a kánai menyegző, amelyen első jelként az Úr Jézus a vizet borrá változtatta, és tanítványai hittek benne. Aztán a Betesda tavánál 38 éve betegen fekvő ember mellé szegődtünk lélekben, akinek „nem volt embere”, vagyis nem volt támasza és segítsége, és akinek akkor lett az a hely az irgalom és könyörület házává, amikor Jézus megjelent, meglátta, és megszólította őt. De beszélgettünk a háborgó tengeren, sötétben hajózó, sokszor kicsinyhitű tanítványokról, akik mellé odalépett Jézus a vízen járva, majd ezt mondta nekik: „Én vagyok, ne féljetek.” (Mt 14,27) És végül eljutottunk az evangélium lényegéig, értelméig: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31) Nem voltunk egyedül. Ott voltak velünk újra a templompadokban hosszú hónapok után a társaink, és velünk volt az élő Úr Jézus is. Igen, Isten nagyobb a mi szívünknél!

„Csodákkal veszel körül minket…”

Rengeteg élmény ért minket. Sokat mozogtunk, játszottunk és sportoltunk. Biciklitúrák, különféle közösségépítő játékok, röplabda és mindenekelőtt nagy focimeccsek fémjelezték a mögöttünk hagyott öt napot. A marcaltői sportegyesület jóvoltából, mi próbálhattuk ki először az új kenukat és kajakokat a Marcal folyón. Először csak szerdára terveztük ezt a programot, de a nagy sikerre való tekintettel, péntek délelőtt még szorítottunk rá időt és megismételtük. A bátrabbak a kenuzás végén meg is mártózhattak a 17-18 fokosnál nem melegebb vízben. Eljött hozzánk egy denevérkutató is, aki lenyűgöző, interaktív előadást tartott nekünk.

Minden nap volt kézműves foglakozás: gyönyörű nyakláncok és karkötők készültek. Volt lehetőség pólókészítésre is, szinte mindenki élt is vele. Nem maradhatott el a dinnye és a fagyi ezúttal sem, amely már hagyományosan része minden táborunknak. Voltak nagy beszélgetések, sok-sok mosoly és jókedv. A pénteki nap végén, a záró áhítat után mindenki hangot adott véleményének, hogy milyen jól érezte magát, és még szívesem folytatná. Reméljük, Urunk jóvoltából folytathatjuk is, jövőre… Hiszen mint tudjuk, Isten nagyobb a mi szívünknél!

„Hála legyen Néked mindenért!”

Sok mindenért lehetünk hálásak az Úrnak, nehéz ezeket összeszedni. Hála a közösségért, a barátokért, a társakért! Jó volt újra találkozni, és átélni, hogy nem vagyunk egyedül. Hála a szép időért! Még egyszer sem fordult elő korábban, hogy minden nap ennyire tökéletes lett volna az időjárás. Nem volt sem hideg, sem meleg. Nem égetett a nap, de nem is fáztunk. Kellemes, néha kissé szeles, fátyolfelhős időnk volt; ez minden táborszervező álma… Hála a sok-sok élményért, és hála mindenekelőtt azért, hogy az élő Úrnak lehettünk a vendégei, és az Ő közelségében élhettük meg mindezeket. Vele, aki sokkal nagyobb a mi szívünknél!