Az 1980-ban Győrújbaráton lelkésszé szentelt fiatalember első, s mindmáig egyetlen szolgálati helye az evangélikusok keleti fellegvára, Nyíregyháza lett. Előbb a nagytemplomi gyülekezet ifjúsága körében tevékenykedett, majd körzeti lelkészként szolgált, de mint másként gondolkodó fiatal értelmiségi is, hamar nevet és tiszteletet szerzett a szabolcsi megyeszékhelyen. A rendszerváltozást követő első szabadon választott Parlamentben végzett képviselői munka idejére felfüggesztette lelkészi szolgálatát. Újra Luther-kabátot öltve sem vonult azonban vissza a közéleti szerepvállalástól, volt önkormányzati képviselő, majd 2003-2007. között az Illyés Közalapítvány kurátora, ill. titkáraként tevékenykedett a határon túli magyar közösségekért. A nagytemplomi gyülekezet igazgatólelkészeként is jelentős szerepet vitt az egykori egyházi ingatlanok, intézmények, így az evangélikus általános iskola és a hajdani kollégium visszaszerzésében, majd újraalapításában. Közben 1996-ban megszervezte a hittanárképzést az akkori Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Gyülekezet 2001-ben választotta meg lelkészévé, ezzel rögtön a Joób Olivér Szeretetintézmény igazgatólelkésze is lett, azóta is folyamatosan tovább fejlesztve az elesettekről való gondoskodás formáit. 2003-ban feladatátvállalási szerződéssel vette át a Magyarországi Evangélikus Egyház az önkormányzattól a hajléktalan emberekről való gondoskodás szolgálatát Nyíregyházán. Azóta ennek a diakóniai ágnak is felelőse az Oltalom Szeretetszolgálat igazgatójaként Laborczi Géza, megvalósítva számos fontos beruházást a családok, az idősek, a szenvedélybetegek speciális ellátása, a hajléktalanságban élők munkaerőpiaci integrálása érdekében, legújabban pedig a gyermekvédelem területén. 2011-ben jelentős szerepe volt abban, hogy a többi történelmi egyházzal együtt az evangélikusok is roma szakkollégiumot alapítottak a felsőoktatásban tanuló roma, illetve hátrányos helyzetű fiatalok támogatására, s ennek Nyíregyháza lett a helyszíne; 2019-ben a pécsi, második evangélikus roma szakkollégium létrejöttében is jelentős szervező volt. Meglehet, távolról szemlélve monotonnak tűnhet négy évtized egyetlen helyen – közelről látva azonban, megannyi innováció, a társadalom akkut problémáira reflektáló, embermentő keresztény válasz, megoldási kísérlet fűződik munkásságához, melyek révén Laborczi Géza Nyíregyházán közmegbecsülést vívott ki nemcsak önmaga, de az evangélikus közösségen túlmutatva, az egyháza számára is.

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Tim 2,3) 40 évvel ezelőtti ordinációján ezt az igét kapta Pröhle Károly professzor nagybátyjától, mint az anyai ágon több lelkészgenerációt erősítő vezérgondolatot - indokolta igehirdetésének alapját Laborczi Géza ezen a vasárnapon. Tükröt tartva a „családi örökségként” kapott ige megvalósításának, számvetésében először is azért adott hálát jubiláló lelkész testvérünk, hogy hite töretlen: 

„18 évesen lelkésznek indulni hajmeresztő vállalkozás volt. 23 évesen szentelni elképesztő merészség, 40 év után arról számot adni, hogy nem veszítettem el a hitem, óriási öröm… A lelkészi szolgálat nem egy paraván – ahogy a Luther-kabát, vagy az oltáriszolgálat sem az, ami mögé elrejtőzhet az ember, mert hol van akkor az a Laborczi Géza, akit Isten egyedivé álmodott és megismételhetetlenné akar formálni? A 40 éves hálaadás második fontos eleme, hogy elmondhatom: számos társadalmi szerepem elfogadásán és betöltésén túl az evangélikus liturgiában feloldódva vagyok az, akinek a Jóisten látni akar."

Az egykori teológiai professzorra, Groó Gyulára hivatkozva, Laborczi Géza hálát adott azért, hogy minden nap „megtérőben van”:

„Nagy ajándék, hisz minden nap elrontunk valamit, s minden nap új esélyt kapunk, hogy jó irányba induljunk. Aki ezt elfelejti, semmit sem tud a bűnbánatról és az irgalomról. A militáns vallásosság mindenhol erősödik, nem akarok a militáns keresztényekkel egy tálból cseresznyézni: szeretnék a továbbiakban is Jézus Krisztus jó katonája maradni."

Az évfolyamtárs dr. Hafenscher Károly a szószékhez lépve saját ordinációjának igéjét hozta: 2Tim 1,7. Hallgatóságát a keresztény magamutogatás csapdájától óvva, mégis személyes hangot használva arra emlékeztetett, hogy a hit Isten ajándéka, melynek emberi attitűdje csak az igyekezet lehet. Isten megragad, Isten formál, a mi dolgunk pedig igyekezni Isten közelében maradni, újra és újra visszatérni hozzá. 

A kertvárosi gyülekezet életében a karantén idején meggyökerezett az a gyakorlat, hogy az interneten közvetített áhítatokat olyan beszélgetések egészítik ki, melyek az adott igéhez, az abból következő témához kapcsolódnak. Ennek megfelelően, ezen a vasárnapon a lelkészi hivatásról következett beszélgetés, melybe a 40 éves szolgálatot ünneplőkön kívül a kertvárosban szolgáló többi lelkész is bekapcsolódott. Kovács Erzsébettel, Molnár Erzsébettel és Meggyesi Jánossal teljessé téve a kört a lelkészekkel szemben megnyilvánuló társadalmi elvárásokról, személyes elhívásukról, a motivációk időközbeni módosulásáról, a lelkészi pálya presztizséről cseréltek gondolatokat, jól kiegészítve a prédikációkban elhangzottakat, kitérve arra is, hogy vajon a mai teológusokat milyen tudással és készségekkel kell felvértezni, hogy Jézus jó katonái lehessenek a XXI. században.

A hálaadó istentisztelet a gyüleketi énekkar szolgálatával folytatódott, az úrvacsorát a gyülekezet, az Oltalom Szeretetszolgálat és a Joób Olivér Szeretetintézmény ajándékainak átadása követte, majd szeretetvendégséggel végződött.