A gyülekezet részéről Nagy Zoltán hitoktató, és Darvas Anikó meghívott lelkész kéz a kézben a „Cigánymisszió”-val, Bakay Péter és Cseh Sándor vezetésével „kőre követ rakva” építette a négy nap műsorát „Vele vagy nélküle” címmel. A vidám áhítatok mellett énektanulásra és játékra is jutott bőven idő, sőt, szórakoztató alkalmak is színesítették a napokat. A nélkülözhetetlen háttérmunkát Karl Jánosné Csepregi Erzsébet lelkész irányította.

Naponta két éneket tanultak a gyerekek, délelőtt gyülekezeti, délután „ifjúsági” éneket, de az utóbbiakat is az Énekeskönyvünkből válogattuk. Hétfő délelőtt a Hívás, délután a Keresés és a Tájékozódás volt az áhítatok témája. Ebédig üvegfestés és mintázás, rajzolás, délután pedig kirándulás keretezte a napot. Kedden a templommal ismerkedtek a gyerekek, hiszen sokan még nem is jártak benne. A délután a zenéről szólt, Marosi Eszter és Cseke Attila hangszerbemutatója és tánctanítása elsöprő sikert aratott. Szerdán Bartimeus esetén keresztül a Látás került a fókuszba, majd az ebéd utáni nagy, rekkenő hőségben a szeretetről kellett elgondolkozniuk a gyerkőcöknek. Ezután jött a meglepetés: a Bábszínház. A kölesdi Palántamisszió a „Szeretetre vágyó süni” című darabjukat mutatta be. Az utolsó napon csak a bábozás ürügyén említettük meg az őszinteség, illetve a szerepjátszás, alakoskodás témakörét. Játékos sportvetélkedő alapozta meg a finom ebédet. A táborzárás előtt összegezve a héten hallottakat a barátság, gyülekezet, közösség volt a téma. Búcsúzóul mindegyik csoport egy kis jelenetet adott elő a héten elhangzott gondolatokra válaszolva.

Gyönyörű összmunka alakult ki a tábor végére, mely remélhetően segíti majd a szeptembertől újrainduló hittanoktatást is. Magyar és cigány gyerekek gyönyörűen együttműködve, szeretetben valódi kis gyülekezetet alkottak, melyre az öreg diófa, mint valami mennyei kéz borította védő sátrát. Hitvalló őseink építette ódon templom hűs falai enyhítették a hőségtől eltikkadt testeket és adtak biztos támaszt a kereső, zsenge lelkek számára. A ragyogó szemeken látszott, hogy megállt az Úr igéje. A napok múltával a csapat egyre szaporodott. Sárszentlőrinc – Uzd diákjain kívül, jöttek még Nagydorogról, Pusztahencséről, Pálfáról, Szárazdról, sőt, az utolsó napon egy budapesti fiúcska egészítette ki a közösséget. Ő csak bekukkantott, de maradt is egész napra az édesanyjával. A táborlakók egyhangúlag jelentették ki, hogy jövőre ugyanitt szeretnének találkozni, alig várják már a következő tábort. Addig még lesz a gyülekezetnek és a cigánymissziónak pár programja, ami őket is érinti.

Adná Isten, hogy a diófa lombjához hasonlatosan, ez a gyülekezet is így növekedjék. Elhullott ágak helyett friss hajtások nőjenek. Lelket üdítő, szép jövőt formáló, hitében erősödő hívek töltsék meg énekeikkel, imáikkal, nevetésükkel és reményeikkel a felújított szép templomunkat. Ámen.