Ezek a gondolatok formálták a nádasdi evangélikus hittantábor napjait június végén. A reggeli áhítat mindenkit elmélkedésre ösztönzött. Gyűjtöttük a szavakat, hogy hogyan, milyen módon tudnánk jóban lenni másokkal. A válasz nem egyszerű, de mégis magától értetődő: ha társainkkal is azt tesszük, ami nekünk is jól esne. Azt kapjuk vissza, amit adtunk. A kreatív tevékenység a legjobbat hozza ki az emberből. Megdolgoztat, kitartásra nevel. Embert formál.

Ennek szellemében alkottunk. Kavicsot festettünk lelkesítő, támogató mondatokkal és különböző ajándékozható tárgyakat készítettünk. Ha játszunk, megszűnik a külvilág. Bátran, észrevétlenül önmagunk lehetünk. Az Activity során felfedezhetjük testünk kifejező erejét szavak nélkül. Nem könnyű! Megszoktuk, hogy szinte mindig szavakkal kommunikálunk, pedig sokszor őszintébb a testünk. Mozdulataink, testbeszédünk ugyan olyan jól olvashatók, mint a szavak a papíron. Sőt! Nincs helye mellébeszélésnek. A sport, a mozgás boldogságot ad. Felszabadítja a bennünk letapadt örömmorzsákat. Izzadás közben feloldódnak sejtjeinkben és szétárad a testünkben. Focizunk, táncolunk, futunk, esetleg fára mászunk – teljesen mindegy. Mindenki megtalálta a testhezálló mozgásformát.

Ha énekelsz, mosolyog a lelked. Megmagyarázhatatlan lelkesedést hoz elő mindenkiből. „Mindenik embernek a lelkében dal van…” Ne múljon el nap dalolás nélkül... Jóban lehetünk egymással versenyhelyzetben is. Az E-sport délutánon egymásnak szurkoltunk: VR, Fifa, Just dance, versenyautó szimulátor – mindenki nyertes volt. Egy szó, mint száz. Tartalmas, örömmel, mosollyal, játékkal, tapasztalással teli hetet töltöttünk együtt. Fejünk, kezünk, lábunk dolgoztatva volt minden nap. Reggel, délben, délután együtt ettük az energiát adó finom ételeinket. Külön kiemelem az közösségi szolgálatosak munkáját, akik szeretettel és szorgalommal vették körül a kisiskolás táborozóinkat. Példát mutatva ezzel nekik, hogy hogyan is lehet jóban lenni egymással! És a legnagyszerűbb ebben, hogy mindezt együtt, közösen éltük meg. Senkit sem kellett győzködnünk, hogy jöjjön el minden nap.

A gyülekezeti napunk, mely egyben a táborzáró alkalmunk is, hasonló szárnyalásban telt. Fókuszban a zene, ének, dallamok és szívhez szóló üzenetek. Az igehirdetés alapigéje is már az 57. zsoltár szavai voltak: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!" A zene egészen más világot nyit meg az emberi szív számára, az éneklés pedig a legkiválóbb eszköz arra, hogy az ember a szíve közepébe beletekintve meg tudja mutatni az onnan felszínre törő érzéseket, gondolatokat.

Gyülekezetünk frissen alakult énekkarának szolgálatával kezdődött az istentisztelet. A karvezető, Hideg Zoltánné Bea vezetésével egy ritmusra dobbant a szívünk. A táborzáró kisfilmet Farkas Peti készítette, mely hűen visszaadta a mögöttünk álló hét minden élményét.

Nagy örömünkre szolgált a Győri Filharmonikus Zenekar – Arrabona Brass kamaraegyüttesének koncertje. Reneszánsz és barokk darabokkal, valamint Morricone filmzenéivel készültek számunkra, s hozták el Nádasdra a komolyzenét.

Ebédre egy igazi, díjnyertes specialitással készült számunkra Nagy Csaba: fináncpörkölt toronyi kenyérrel. Hogy mitől finánc? Mert egy igazi finánc készítette.

Másfél évnyi várakozás után pedig Nádasdon köszönthettük Pintér Béla keresztény könnyűzenei eladóművészt. Dalai rólunk és nekünk szóltak. Olykor pedig helyettünk is kimondta azt, ami addig nyomasztó féltett titokként mérgezte lelkünket, felszabadított a Jézussal való találkozásra, az újrakezdésre, a hitben való elmélyülésre. Sok-sok áldást kaptunk szolgálata által.

Képgaléria: