Több száz milliót keresni játékkal? – Beszélgetés Kutyej Dániel gamer teológussal

Több száz milliót keresni játékkal? – Beszélgetés Kutyej Dániel gamer teológussal

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Szebenszki Noémi
A videójáték függővé és agresszívvé tesz. A videójátékok gyerekeknek valók, de nekik sem kellene ilyenekkel játszani, hiszen az kész időpocsékolás. A videójátékkal játszók antiszociális kockák, akik képtelenek társas kapcsolatok kialakítására. Ezek a sztereotípiák teljesen elveszítették létjogosultságukat egy olyan világban, ahol a gamerek olyan népszerűek, mint a filmes celebek, és annyit is keresnek. Kutyej Dániel gamer – számítógépes játékos – teológussal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatójával beszélgettem.

– Mik a leggyakrabban emlegetett tévhitek a videójátékokkal és a gamerekkel kapcsolatban?

– Az egyik az, hogy a videójáték függővé tesz. De úgy gondolom, bármely hobbi tehet azzá. Gyakran emlegetett tévhit továbbá, hogy időfecsérlők. Én azonban játékokon keresztül tanultam meg angolul, barátokat szereztem. Ezenkívül sokat lehet rajtuk keresztül tanulni akár történelmet, mitológiát, teológiát is. A gamerekkel kapcsolatban pedig alapfeltevés, hogy mindegyikük kocka. Illetve fehér a bőrük, mivel lent ülnek a pincében, nem mennek ki a szabadba; továbbá túlsúlyosak, szemüvegesek, pattanásosak, és zsíros a hajuk. Túloztam természetesen, de ezek az előítéletek alapvetően sokakban meglehetnek. A valóság azonban nem így fest, sőt profi szinten kifejezetten nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a csapat arca jól nézzen ki. Ez ugyanis meghatározhatja a csapat piaci értékét, eladhatóságát.

– Milyen személyes tapasztalataid vannak a videójátékok pozitív és negatív hatásairól?

– Negatív lehet, hogy ez a tevékenység könnyen el tudja terelni a figyelmet például a háztartás, a saját környezetünk rendben tartásáról. Velem is előfordult már, hogy édesapám a konyhába benézve megjegyezte: „Nem csináltál semmit.” Pozitív lehet a baráti kapcsolatok kialakításának lehetősége.

– A Szólj be a papnak! elnevezésű beszélgetéssorozat egyik részében „gamer papokat” kérdeztek, köztük téged is. Ez alkalommal említetted, hogy a videójátékokat illetően a legfontosabb a tudatosítás, a fikció és a valóság szétválasztása. Ez azt jelenti, nem lényeges tényező, hogy az ember milyen típusú játékokkal játszik?

– Ez egyénfüggő. Én például nem játszom olyan játékokkal, amiket túl agresszívnak találok. Ugyanígy nem nézek például horrorfilmet se, mivel nem „komfortos” számomra, napokig rosszul érzem magam tőle. A játékokban természetesen sok mindent megteszünk, amit a való életben nem: a győzelem a cél, ehhez pedig a karakternek gyakran kell ölnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember megtenné a valóságban is. Ahogy a horrorfilm esetében, itt is fontos tudatosítanunk, hogy az nem a valóság. Erre már a játék elején felhívják a figyelmet.

A cikk itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!