Ádvent

Ádvent

Share this content.

Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Jn 8,12 Forrás: ilzerblog.wordpress.com, szöveg: Kovács Áron

Barátságosan világító gyertyák, szállingózó hópelyhek, nyugodt, békés hangulat. Ez lenne az ádvent? Egyre gyorsuló ajándék-vadászat, görcsös gondolkodás; „és neki mit kéne venni? – az a kellemetlen „muszáj-életérzés”, rohanás, egyre üresebben kongó pénztárca. Ez lenne ádvent?

Nem, nem ez az ádvent, bár gyakorta így éljük meg. Hol negédes, idealizált állapotként, hol pedig egyre fokozódó rohanásnak, elnyomva ádvent valódi üzenetét. A négy ádventi hétnek az örömüzenete; az érkezés, a megérkezés, a készülés és felkészülés. A megérkező Ünnep maga előtt bevilágít négy hetet. Ez a Fény megvilágítja lelkünket és életünket. Ádvent nem mozdulatlan várakozás, és nem is tébolyult rohanás, hanem mozgalmas, felkészüléssel teli várakozás és érkezés. Lélek és test készülődése, hogy átéljük és megéljük a katartikus – egész valónkat megtisztító – Ünnepet. Ádventben kinyílhat a fülünk, hogy meghalljuk az angyalseregek karácsonyi öröménekét, megnyílhat a szemünk, hogy meglássuk a betlehemi csillag iránymutatását, és kitárulhat a szívünk, hogy megérkezzen számunkra is a világ Világossága, a lelkünket és életünket szeretetével megragadó és átformáló Krisztus. Ádventben lehetőség rejlik, lehetőség arra, hogy kilépjünk a mindennapok hideg forgatagából és belépjünk az ünnep fagyos, lelket is felmelegíteni tudó közelségébe.

Egy-egy meggyúló gyertya, egy-egy újabb kinyíló ablakocska az ádventi kalendáriumon ne az idő múlását jelezze csupán, hanem fokozza bennünk az örömöt. Örömöt, amely a testté lett Isteni szeretet életet hozó érkezésében gyökerezik. Ádvent négy hete csöndet hozhat lelkünkbe, nem a némaság csendjét, nem a félelem tétlen hallgatását, hanem örömteli csöndet. December elejétől kezdve ünnepi díszbe öltözik a város és minden egyes otthon. Öltöztessük lelkünket is ünnepi ruhába ezalatt a négy hét alatt, szép fokozatosan. Ne rohanjunk az ünnep felé, de ne is hagyjuk, hogy karácsonyeste az az érzés kerítsen bennünket hatalmába, hogy „ránk szakadt az ünnep”. Figyeljünk ádvent lelkünket megszólító, és örömre felkészítő csöndjére; az Úr érkezik hozzánk békességet hozva a világnak, megváltó és életet hozó szeretetét ajándékozva minden ember számára.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!