Az interneten hangosabb lett az egyház – de meddig?

Az interneten hangosabb lett az egyház – de meddig?

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Szebenszki Noémi, Torda Eszter
Március közepén, amikor a kijárási korlátozás fogalma távoli hírből a mindennapok valóságává vált hazánkban, templomaink kapui is bezártak, az orgonák is elcsendesedtek. A lelkészek és a papok többsége azonban megtalálta a módját, hogyan szóljon a híveihez az interneten, a közösségi oldalakon. De vajon miként tekint a jövőre az egyház a vészhelyzet végeztével? Képesek leszünk-e visszatérni megszokott hétköznapjainkhoz? Mit tanultunk az elmúlt hónapokból? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke és Hodász András római katolikus pap a Bonum Tv június 16-i adásában. A beszélgetést Gégény István, a Szemlélek.net internetes értékmagazin főszerkesztője vezette.

A beszélgetést azért is várták sokan, mert az elmúlt hetekben az interneten egyfajta feszültség keletkezett a protestáns felekezetek és a katolikusok között. Ugyanis a Hodász András vezette Papifrankó nevű YouTubecsatornán május 25-én megjelent egy Miért vagyok hívő, keresztény és katolikus? című videó, amelyben az atya a kereszténységhez és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyáról beszél, ám a felvétel végén röviden egyfajta kritikát fogalmaz meg a protestánsok által vallott „solák”, alaptételek közül a sola Scripturáról, vagyis az „egyedül a Szentírás” tételéről.

„Miért vagyok katolikus? – tette fel a kérdést a videóban Hodász András. – Azért, mert ez az az egyház, amit Jézus alapított, ő bízta meg az apostolokat, a mi elődeinket, hogy hirdessék az evangéliumot, és ez az az egyház, amin a pokol kapui nem vesznek erőt, amire Jézus azt mondta, hogy aki titeket hallgat, engem hallgat. Jézus az apostolokat és az apostolok utódait bízta meg azzal, hogy továbbvigyék az evangéliumot, és Jézus egy árva szót nem írt le. Ezért a sola Scriptura elv, hogy egyedül a Szentírás, és nincs szükségünk egyházra, egyszerűen nem működik. Jézus nem írt le semmit. Ha ezt akarod követni, ez azt jelenti, hogy nincs Bibliád. Muszáj, hogy bízzál az egyházban, aki megőrizte és leírta, ös - szeállította neked a Bibliát.”

Katolikus kérdések, evangélikus válaszok

A rövid és igen sarkos kritika feszültséget keltett több protestáns közösségben, aztán a katolikus atya június 2-án megjelent videójában – sokak szerint – újra a határokat feszegette. Az Egy máriaimádó, bálványfaragó, hagyományfetisiszta katolikus pap vallomása címet viselő videóban a katolikus tanítás leggyakoribb kérdéseiről beszél, leszögezve az elején, hogy a kérdésekben a katolikus egyháznak van igaza. A videó hátralevő részében pedig többször is utal a már említett sola Scripturára: „Hol van az a Bibliában, hogy egyedül a Biblia kell, hogy legyen a hitnek a zsinórmértéke, és mindent abban találunk? Nincs olyan rész Bibliában, hogy csak az az igaz, ami benne van.”

A Hodász András által készített videók nemcsak tartalmilag, de megfogalmazásban és stílusban is átléptek egy határt, így megszólalásra, válaszra sarkalltak többeket is. Evangélikus oldalról Kovács Viktor lelkész az elsők között reagált. Válaszvideójában elmagyarázza, mit is jelent maga a sola Scriptura mint kifejezés, és hogyan értelmezi ezt az evangélikus egyház: „Ez a sola egy olyan vezérlő elvet jelent, amely a reformáció korától kezdve általánosságban áthatja a protestáns egyházakat. Ez egy meglehetősen tág fogalom, a különböző protestáns felekezeteken belül is vannak irányvonalak, gondolati irányok, amelyek különbözőképpen értelmezik ezt az elvet. A Szentírás is eredetileg szó volt, és szóvá akar válni. Az ige is azt írja (Róm 10,17), hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ha a Scriptura részét nézzük, akkor az alatt Isten igéjét értjük. Ez nem kizárólag a hatvanhat darab összekötött könyvre igaz, hanem annak a tartalmára, ami Isten igéje. Eredetileg szó volt, az apostolok is szóban adták át, amit lejegyeztek, ebből pedig a hívek generációi továbbadták szóval a következő generációval azt, ami benne van” – fejti ki Kovács Viktor a videóban.

Az evangélikus lelkész így folytatja a Miért vagyok hívő, keresztény és evangélikus? című húszperces magyarázatát: „Az az írott dokumentum, amit mi ma Bibliának nevezünk, az egyházban született meg, ez valóban igaz. Hiszünk abban, hogy akik ezeket leírták, azok az Isten ihletésére, a Szentlélek által írták le, és ezek az emberek vagy ez a folyamat, ami az egyházban megtörtént, aminek eredménye lett a Biblia, a Szentlélek által lett vezérelve. Viszont nem az egyház hozta létre Isten igéjét, és amikor a sola Scripturát értelmezzük, akkor első renden Isten igéjét értjük. Isten igéje létrehozta az egyházat, amely aztán lejegyezte az igét.”

A katolikus pap által felvetett kérdést – „Hol tanítja a Biblia, hogy megigazulni egyedül a hit által lehetséges?” – az evangélikus lelkész személyesen fájónak nevezte, majd így válaszolt rá: „Az egész reformáció azért indult el, mert Luther és a mellette állók is úgy gondolták, hogy hitből lehet megigazulni, és nem cselekedetek által. Hol szerepel ez a Bibliában? A Rómaiakhoz írott levélben (Róm 3,21–26): Isten „igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz”.

Krisztusról, nem a vírusról

A kialakult vitában azóta nem készült újabb videó, Fabiny Tamás és Hodász András június 16-i beszélgetésében pedig a sola Scriptura tételének tisztázása helyett nagyobb hangsúlyt kapott a koronavírus által meghonosodott online istentiszteletek és misék kérdése, illetve az egyház megújulása és jövője, már csak azért is, mert a nyár beköszöntével vége van a korlátozásnak és – a jelek szerint talán mondhatjuk – a veszélyhelyzetnek is. A beszélgetőtársak először a mögöttünk hagyott hónapokra tekintettek vissza.

Amikor a közösségi média révén akár több istentiszteletet is megtekinthettünk, mennyi a megfelelő? – vetődött fel a kérdés.

„Volt, hogy vasárnap tíz istentiszteletet is megnéztem. Figyeltem arra, ki hogyan prédikál, hogyan tud a beszédében elszakadni a jelenlegi helyzettől, mert elsősorban Krisztusról kell prédikálnunk, nem a vírusról” – mondta az evangélikus püspök. A tévében közvetített egyházi alkalmak azonban Fabiny Tamás szerint sem olyanok, mint amikor vasárnaponként a templomban közösen imádkozunk és éneklünk: „Örömmel nyugtáztam, hogy kétszázan járnak istentiszteletre egy adott közösségben, de a videókat tízezres nagyságrendben nézték az emberek. De azt is tudni kell, hogy ilyenkor nincs ott lélekben mindenki. Van, hogy pár perc után átkapcsolnak vagy kilépnek.”

Hodász András hasonlóképpen nyilatkozott az online misékről: „Az interneten hangosabb lett az egyház. Elkezdtünk mindannyian szentmisét közvetíteni, a hívek pedig nagyon hálásak voltak a kapcsolattartásért. De egyetértek: az internetes közvetítés azért nem ugyanaz, mint a személyes jelenlét. Ez akkor jó megoldás, ha nincs lehetőségünk találkozni egymással.”

Megújulás, de miként?

Az egyház a karanténhelyzettel egyfajta megújulásra is lehetőséget kapott azon túl, hogy újabb és újabb embereket szólítson meg Isten igéjével. A katolikus és az evangélikus oldal azonban másképp közelítette meg ezt a fajta megújulást.

„Meg kell újulnia az egyháznak, de nem technikai szinten. Természetesen jó, ha fejlődünk ezekben, de személy szerint én nem ebben látom a megújulást. Úgy gondolom, ennek sokkal inkább arról kell szólnia, hogy áttüzesedjünk a Szentlélekkel, jobban kövessük az evangéliumot, és annak alapján éljünk. Látsszon az életünkön, hogy keresztények vagyunk, és életünket Krisztusra bízzuk” – vélekedett a katolikus pap. Az aktív online jelenlét inkább csak az egyházról kialakult képet formálhatja, a megújulásnak biblikus eredetűnek kell lennie.

„Ha már megújulunk, azt profi módon kell csinálni. Ha az egyház belefog a média használatába, akkor jónak kell lennünk” – fejtette ki Fabiny püspök. Bár megvan a maga bája annak, hogy felnyitjuk a laptopunkat, és a kamerába beszélünk, egy idő után azonban ez nem megoldás. „A lehetőség felelősséget is jelent” – tette hozzá.

Utánamenni az eltávolodónak

Felvetődött a kérdés: növekszik-e a vágy bennünk, hívőkben Isten igéje iránt az istentisztelet és mise nélkül eltöltött hetekhónapok után? Vajon jobban vágyódunk a szentségek megélésére, vagy pont ellenkezőleg, egyre távolabb kerülünk tőle?

„Ez mindenképpen egy sivatagos időszak volt. Amikor ismét lehetett jönni misére, örömteli volt a hálálkodás a hívek részéről. Én inkább azt gondolnám: akinek nem volt vágyódása, az lehet, hogy elszokott a templomba járástól. Elképzelhető, hogy volt, aki eltávolodott, de éppen ezért a feladatunk, hogy utánamenjünk” – válaszol a kérdésre Hodász András.

Fabiny Tamás Ámósz prófétáról prédikált először a karanténos időben Budafokon. Ezzel kapcsolatban elmondta: „Lesz majd idő, amikor Isten igéjére fogunk éhezni, és nem adatik majd meg nekünk. A szentségre, az úrvacsorára való vágyódás kell, hogy meglegyen, ezt kell erősítse bennünk az elmúlt időszak.”

Ami kötelező, az nem tetszik

Ami az istentiszteletek szüneteltetése miatti lelkészi reakciókat illeti, Fabiny Tamás kifejtette: „Mi, püspökök a lelkészeket szólítottuk meg először, javaslatokat tettünk például az úrvacsoraosztással kapcsolatban is. Sokaknak nem tetszett ez, volt olyan lelkész is, aki szerette volna, ha továbbra is megtartjuk az istentiszteleteket, erre pedig én azt mondtam, hogy rendben, ez a te felelősséged. Pozitív vis - szajelzéseket is kaptunk a lelkészeinktől a javaslatainkkal kapcsolatban, és ezekből több volt, mint a negatívumokból.”

„Kaptunk hideget-meleget – csatlakozott véleményével a püspökhöz Hodász András. – Nagyon sok csatornán kapom a visszajelzéseket, a nagy részük pozitív. Érdekes volt látni, hogy sokan milyen érzékenyen reagálnak a legkisebb változásra is. Az emberek hite nagyon erősen kapcsolódik az identitásukhoz: ha abban változik valami, akkor a világ is megrendül körülöttük.” A vészhelyzet elmúltával azonban nem szűntek meg a kritikus hangok: a járvány miatti korlátozásokat a katolikus egyház megszüntette, és újra elrendelte a „miselátogatási kötelezettséget”. Ezt sokan negatívan élték meg, előírt kötelezettségként tekintettek rá. Hodász András az emberek tiltott dolgokhoz való vonzalmát a bűnbeeséshez hasonlította: „A tiltott gyümölcs izgalmas az emberek számára. Ezzel párhuzamban a kötelező dolgokkal szemben megfigyelhető egyfajta elutasító magatartás. Az Istennel való közösségre vágynunk kell, arra nem lehet kötelezni.”

Hogyan tovább, kereszténység?

Fabiny Tamás és Hodász András egyetértett abban, hogy az egyház kétezer éves történetében a már említett megújulásnak fontos szerepe van, és hogy Luther Márton munkássága elsősorban nem a hitvitázás céljával született, hanem megtérési mozgalom volt az általa megindított reformáció. A mostani pandémia idején ehhez hasonlóan kell megújulni, megtérni az önzésből, megszokásainkból.

Fabiny Tamás úgy fogalmazott: „Ez a kétezer év a mi évünk is. Az evangélikus egyház Jézus Krisztussal kezdődik. Fontosnak érzem feltenni a kérdés, hogy vajon meg tudunk-e térni az önzésünkből, a megszokásunkból, a hitetlenségünkből. Van-e bennünk nagyobb odaadás?” Hodász András hozzátette: „A megújulás első lépése, hogy mi megújulunk. A megújulás pedig mindig szívből indul, és onnan terjed tovább.” 

Az egyház mi vagyunk

Mi az, amit tanulságként és keresztény lelkülettel továbbviszünk a járvány után? „A tényt, hogy mennyire törékenyek, mennyire veszélyeztettek vagyunk. Van az a mondás, hogy zuhanó repülőn nincs ateista. Nagy baj az, ha valaki csak ijedtében keresztény. Az emberekben meg kell őrizni a vágyakozást, az egyháznak jelen kell lennie az emberek között. Ne azért keressék az Istennel való kapcsolatot, mert megrémültek, hogy meghalhatnak, hanem azért, mert ez egy tartós vágyakozás bennük, és az egyház segít ennek az útnak a kíséretében. Az egyház mi vagyunk. Velem és veled kezdődik” – válaszolta Fabiny Tamás.

„A Férfilét című könyv azt írja, öt mondat tesz igazzá egy férfit. Az első ilyen mondat úgy szól: »Meg fogok halni.« Ettől leszünk a kamaszkor után férfiak. Ez azért is nagyon fontos, mert a halál tapasztalata és valósága az, hogy törékenyek vagyunk. Ez egy új tapasztalat a modern kor emberének, aki körülbástyázza magát mindennel, és úgy gondolja, majd csak száz év után hal meg. De amikor látjuk, hogy fiatalok halnak meg, hogy jön egy világjárvány, ami ellen nem tudunk semmit tenni, akkor rádöbbenünk: az életem nem az én kezemben van. Ez indíthat minket hitre, szerintem fontos, hogy ezt vigyük magunkkal az elmúlt időszakból” – fejtette ki Hodász András.

A beszélgetés tehát nem tett pontot a „sola Scriptura-kérdés” végére, de Gégény István egy másik, a megszokottól eltérő internetes egyházi példával zárta a jó hangulatú és élménydús eszmecserét: megemlítette azt a pécsi evangélikus lelkészt, aki kiállt a „vasalódeszkás tornatanár” mellett, ezáltal befolyásolva a közvéleményt. (A makói József Attila Gimnázium testnevelő tanára humoros, „vasalódeszkán úszós” videót készített a diákjainak a távoktatás kezdetekor, ám a tankerületi vezető ezt nem nézte jó szemmel: a tanárt írásbeli figyelmeztetésben részesítette, és eltiltotta a csoportjaitól. Erre reagált Ócsai Zoltán pécsi lelkész: a közösségi oldalára egy „otthoni vasalódeszka-oltárt”, illetve mögötte őt magát ábrázoló fotót töltött fel. „Humor nélkül nem érdemes bármibe belefogni” – nyilatkozta a Hvg.hu megkeresésére a lelkipásztor.) Gégény István, az eszmecsere vezetője hangsúlyozta: egy lelkész ilyen módon is elgondolkoztathatja az embereket, formálhatja a véleményüket. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2020. július 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!