Miért lehet követendő példa egy-egy ilyen irat evangélikus közgyűjteményben való elhelyezése?
Mindhárom gyűjteményi ág (levéltár, könyvtár és múzeum) tevékenységét gazdagíthatja.
Az értékmentés levéltárunk egyik alapfeladata. Az oklevélen a felszentelésben résztvevő lelkészek eredeti aláírása mellett jó állapotban megmaradt az egyházkerületi pecsét is. A dunántúli egyházkerület superintendense, Haubner Máté történelmi időkben, 1848. október 26-án „Tisztelendő Tudós Czipoth Rudolf Urat” „buzgó könyörgések között az Isten’ igéje’ törvényes hirdetőjévé ’s a’ szent Sacramentomok’ törvényes kiszolgálójává” nevezte ki. (Czipott önéletírása itt olvasható.)
Az oklevél ismét ráirányítja figyelmünket egyháztörténetünk egyik jelentős ároni családjára. Az anyai ágon vend származású családban az ükapa, Czipott György, majd a dédapa, Rudolf, és a nagyapa, Áron is lelkész volt. Jelentős irodalmi munkásságot fejtettek ki a Muravidéken és Tolnában, könyvtárunk több művüket is őrzi.
Nem holt, elfeledett vagy csak néhány kutató által forgatott dokumentumok ezek az oklevelek. Restaurálás után a nagyközönség számára is szeretnénk láthatóvá tenni. Harmati Béla László, múzeumunk vezetője régóta olyan kiállítás megrendezését tervezi, amely méltóképpen megemlékezik a magyarországi evangélikus vend (szlovén) nyelvű gyülekezetek történetéről. A tervezett kiállítás régiókon átnyúló együttműködésre nyit alkalmat. A Czipott család egyházi tevékenysége pedig az ordinációs oklevéllel kiegészülve máig nyúlóan személyessé teheti az egyháztörténetet.