A rendhagyó turistaszezon csúcsán érkezünk Boglárra. A nyári hónapokat „pörgés”, míg a telet csendesebb, lassúbb ritmus jellemzi a parton. Az itt szolgáló lelkészeknek találékonysággal kell alkalmazkodniuk e sajátossághoz, de vendéglátóink számára ez nem probléma.

„Augusztus 1-jén lesz öt éve, hogy idekerültünk a harmincöt kilométerre lévő Ecsenyből. Akkor már harmadszor hívtak Boglárra. De azt mondtuk: ha mozdulunk, nem a szomszédos egyházközségbe megyünk. Isten útja mégis ide hozott: iskolás gyermekeinknél éppen váltás következett; jó volt az időzítés” – kezdi történetüket Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes, a Balatonboglár– Hács–Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze.

Férjével, a gyülekezeti munkatársi funkciót betöltő Kőszeghy Miklóssal sokrétű szolgálatban állnak: Zsuzsa nyáron hét gyülekezetben tart istentiszteletet, Miklós – főállású hitoktatóként – szintén nagy régióért felel. Újonnan Kötcsén és Balatonszárszón helyettes lelkész. Teológiai tanulmányokat is folytat. „A katekétalelkipásztor után a hittan-nevelőtanár szakon van még fél évem” – mondja.

A házaspárnak négy gyermeke van: Levente, Boróka (ő elsős fasori diák és a gyülekezet kántora), András és Hannaróza.

Iktatás után újabb gyermekáldás

„2000-ben kerültünk Ecsenybe. Ahogy ott, úgy 2015-ben itt, Bogláron is gyülekezetépítéssel kezdtünk. Helyi sajátosság, hogy nagy katolikus tengerben vagyunk. Az ötezer-háromszáz lakosú Bogláron sajnos hiányzik az összetartozás érzése, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Nem beszélhetünk népegyházi keretről, itt a templomba járásnak nem indítéka az, hogy »itt születtünk, nagyszüleink ide jártak templomba«. Elkezdtük hát gyűjtögetni az embereket. Míg öt évvel ezelőtt tizenöt volt, addig ma már átlagosan harmincöt egy-egy vasárnapon a templomba jövők létszáma, de nyaranta – a turistákkal együtt – hatvan fő is lehet. Két éve karácsonykor közel kétszázan voltunk; ma sem értjük, hogyan” – sorolja a lelkésznő a déli parti közösség jellemzőit. – Az emberek itt mobilak, hajlandók távolabbra is elutazni egy-egy igehirdetés kedvéért. Ez előny, de hátrány is: itt a változás az állandó. Rugalmasnak, nyitottnak kell lenni: sokszor nem evangélikusok érkeznek hozzánk. Így is gyarapszik a közösség. A sehova nem tartozók pedig missziói lehetőséget rejtenek. Időnként kérnek a tóparton esketést, keresztelést, az evangélikusság ily módon is vonzóvá válik.”

A türelem az az erény, amit kér az Úristentől – árulja el az esperes. „A gyülekezet volt felügyelője, Mátrai Zoltán – immár egyházmegyei felügyelő – egyszer így fogalmazott: »Nem gyorsvonat ez, hanem gyülekezet. Hagyd szépen, amíg beérik!« Ő mondta azt is, amit nem tudtam elképzelni: legalább öt év kell ahhoz, hogy a városban elfogadjanak. A női lelkészség és a protestantizmus itt még nem általános. Kivárom hát türelemmel, bár néha ez nem könnyű.”

Kőszeghyné Rackzó Zsuzsanna fiatal nőként kapott vezető megbízatást. Történetében van egy kis csavar: „Soha nem akartam vidéki lelkészből esperes lenni. Smidéliusz Zoltán nyugdíjba menetele előtt azonban már jelezte egy gyülekezet, hogy engem fognak jelölni. Miklóssal mindig háromgyerekes családként képzeltük el magunkat. Amint Andris, a legkisebb fiunk óvodás lett, gondoltuk, lezártuk az életünk »kisgyermekes« fejezetét, így elfogadtam a jelölést” – meséli.

Ám Isten picit módosított a terveken: „Az esperesi jelölés zárónapján derült ki, hogy várandós vagyok Hannarózával, negyedik gyermekünkkel. S hogy tizennyolcból tizenhat gyülekezet engem jelölt. Miklós támogatásának tudatában mondtam el a tényt a gyülekezeteknek: »ha így is kellek«, akkor vállalom a megbízatást. 2014. november 30-án iktattak be – másnap reggel fél hétkor indultunk a kórházba. Három nappal később megszületett Hannaróza, nyolc hónap múlva költöztünk Boglárra.”

Összetételben és mentalitásban is heterogének a tóparti gyülekezetek. Változatosak, akár a Balaton színvilága. „Madarász István lelkész ismerte fel, hogy a kistelepülések fogynak el, nem a gyülekezetek. Az emberek a Balaton felé költöznek, erre kell tekintettel lenni. Így épült itt – a város által ingyen adott telken – templom. Korábban Hácson összeszedtem a néniket, s vittem őket istentiszteletre. Ma ez már nem lehetséges. A körzet központja régen Somogyvámos volt, és reményt ad, hogy ott most épp fiatalodásnak lehetünk tanúi. Akad, hogy a hittanosok többen vannak egy vasárnap, mint a felnőttek! Balatonfenyvesen csak nyáron, havonta kétszer van vasárnap este istentiszteleti alkalom, 18 órától. A strandolás után sokszor a környéken pihenő evangélikus lelkészekkel telik meg a templom. De akkor sem vagyok csalódott, ha mindössze két néni van jelen. A falvakban még erős a hagyomány, ragaszkodnak a liturgiához. Engem feltölt, hogy várják az igét, a szolgálatot. Fonyódon »örököltem« egy evangélikusból mára ökumenikussá vált kulturális estet. Értékközvetítő előadókat hívunk, mint a Levente Péter, Döbrentei Ildikó házaspár, akik nemcsak hívőket szólítanak meg, ám hitükről is vallást tesznek” – avat be a részletekbe az esperes.

A bibliaórákat errefelé házaknál tartják. „Pogácsa, üdítő mellett jó beszélgetés, oldott hangulat alakul ki. Nagypénteken a most kilencvenhat éves Kató nénihez, korábbi gondnokunkhoz mentünk. Fonyódon délután négytől akár estig elbeszélgetünk.”

Miklós is ezt a gyakorlatot követi Kötcsén: „Olyanokat is el tudunk érni, akik istentiszteletre nem jönnének, de így a szomszédokat is áthívják. Jobban megismerjük egymást” – összegzi a tapasztalataikat. Kisebb létszámmal dolgozó közösségnél ez a jövő útja, ez működik: oda kell menni, ahol az emberek vannak. Zsuzsa hozzáfűzi: legtöbbször a segítő beszélgetések terepe is a családok otthona.

Szőlősgyörökön 2016-ban került gyülekezeti fenntartásba a hivatalos nevén ma már Dél-balatoni Gárdonyi Géza Evangélikus Általános Iskola. A színkatolikus településen missziói céljuk nem titok: „Már több, az iskolához köthető keresztelő volt, egy hetedikes diákunké és szüleié például.” A gyermek- és ifjúsági munka nehéz terep. „A gyerekek nagyon leterheltek, a programdömping miatt szinte lehetetlen az időegyeztetés. Sikerélmény a nyári tábor: az első évben tizenkét, tavaly már majdnem negyven gyermek jött velünk” – meséli az esperes.

Napi ige- és ünnepi tortafalatok

Négy gyermek nevelése, egy nagy terület esperesi felügyelete, adminisztrálása, a hívek pásztorolása, a hitoktatás mellett vajon mire jut ideje a házaspárnak? Meglepetések sorába avatnak be. Zsuzsa gospelkórusban, Miklós a Balaton Voxban, a városi kórusban énekel. Hetente egy nap délutánját próbálják fenntartani maguknak.

A járványhelyzet kikényszerítette „karantén” ideje tartalmas együttléteket adott a hatfős családnak. Zsuzsa ez idő alatt kezdte írni Napi falatok címmel a gyülekezet honlapján ma már egyben olvasható, több mint félszáz igei meditációt. „Nem vagyunk vlogoló lelkészek: hiányoztak az arcok, a tekintetek. Napi kapcsolatot szerettem volna a gyülekezettel. Máig kapok visszajelzéseket…”

Három éve – a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel kooperálva – élelmiszermentést végeznek, a térség rászorulóit segítik. A templom oldalában adománypont: ide ruhákat, könyveket várnak. Élő, működő, csendes szolgálat ez a „ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” jegyében.

„Augusztus 31-ig a karanténra túlhalmozott tartós élelmiszereket gyűjtjük össze. A kapcsolati háló óriási előny, kialakult a heti egyeztetés a családsegítőkkel” – fejti ki Zsuzsa, majd cukrászdai szépségű és finomságú tortát tesz az asztalra. Közösségi oldalán megcsodálhatjuk műalkotásnak beillő tortakölteményeit. Kérésünkre megmutatja a nem esperesi vizitációkon használatos munkaeszközét: a gyönyörű, S/S feliratú sodrófát.

Hobbija igazi pihenés a számára: „Születésnapokra sohasem rendelünk tortát, mindig én készítem. Először Boróka kívánságára készült könyv alakú torta egy pünkösdi éjszakán – merthogy nappal egy lelkésznő nem tud cukrászkodni. Azóta – tizennégy éves koráig – minden gyermekünk kérhet különleges tortát. Lehet az traktor vagy éppen tank.” A recepteket Zsuzsa variálja, a torták tetején a fondantvirágok is keze munkái. „Volt, hogy megálmodtam egy tortát, és mondtam Miklósnak, hogy ezt most meg kell sütnöm. Szeretem a kihívást. A tortasütés teljes kikapcsolódás és kreatív örömforrás.” Cicájuk neve mi más lehetne ezek után, mint Süti.

Zsuzsa energiáiból futja a kertdíszítésre, hímzésre és – adventkor – mézeskalács szívek „nagyüzemi” készítésére is. Miklós is egyetért: legjobban az alkotótevékenység tölti fel az embert.

Viszed az üzenetet

Életük során mindvégig megtapasztalták: az Úristen áldása velük van. „A házasságunkban is, vagy abban is, ahogyan idekerültünk Somogyba – mondja Miklós. – Hogy egy példát mondjak: idősek otthonában dolgoztam, vártuk a babát, berendeztük azt az egy szobánkat, amink volt, úgy négy négyzetmétert. Megszűnt az ápolói munkám, három éjszakán át nem aludtam. Mi lesz velünk? No, másnap felhív Szemerei János: megürült egy hely Ecsenyben lelkész házaspár részére. Akkor még egyikünk sem végzett… Azt sem tudtunk, hol van a falu, meg kellett néznünk a térképen” – vall Isten gondviseléséről.

Zsuzsa hozzáteszi: „Az Úristen olyan jól helyére illeszti a darabkákat. Csak sokszor utólag, évtizedek távlatából látjuk meg, hogy amit mi elrontunk, ő azt is képes helyrehozni. Tudjuk, hogy az Úristennek célja van ezzel az evangélikus kézbe került szőlősgyöröki iskolával is. Sorolhatnám, hány lehetetlen-váratlan helyzet oldódott meg, simult el Isten segítségével.”

Van-e ige, amely az életük során vissza-visszatér? – érdeklődünk búcsúzáskor, már a kapuban. Zsuzsa kezdi: „Minden lelkészavatáson, -iktatáson idézem a Példabeszédek könyvét: »Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.« [Péld 3,5–6] Ez kedves igém, hiszen ez mindig is így volt.”

Miklós azokat a verseket szereti a zsoltárokból, amelyek az ember alázatos voltáról szólnak. „Embernek kell maradni, a lelkészek nem különleges lények! A feladatunk olyan, mint a postásé. Viszed az üzenetet, tudod is a tartalmát, ám nem rajtad múlik, hogy a címzett mit tesz vele. Ugyanakkor szükség van rád, az üzenetvivőre: nélküled nem megy el a levél. Egyszerre független, és függ is tőlünk, ez a hivatásunk szépsége.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2020. július 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.