Az ünneplés szombaton este hat órától vette kezdetét a lutheránus templomban, ahol Kerékgyártó Zsolt református lelkipásztor tartott áhítatot. A lelkipásztor hangsúlyozta, az advent nem ölbe tett kézzel történő várakozás, hanem cselekvő: az Istentől kapott kegyelmi ajándékokat ki kell csomagolnunk. Ha kicsomagolatlanul hagyjuk azokat, akkor már nem ajándékok. Az evangélikus egyház híres elődei, Bartalis János és Weöres Sándor éltek ezekkel az ajándékokkal, művészetük tanúbizonyság hitről és szeretetről.

Mindkét költőnek idén kerek születési évfordulóját ünnepeljük: Bartalis János, akinek emlékét a kolozsvári evangélikus püspökség udvarán tábla őrzi, 120 évvel ezelőtt, Weöres Sándor pedig 100 évvel ezelőtt született. Balázs Imre József irodalomtörténész néhány anekdotával próbálta felkelteni a kíváncsiságot Bartalis és Weöres írásai iránt.

Megtudhattuk, hogyan tudott Magyarországon is befutott költővé válni az erdélyi poéta. Mikor verseiből összegyűlt egy kis füzetre való, betette őket egy borítékba, melyre csupán annyit írt: Kosztolányi Dezső, költő, Budapest. Az elküldött levélre két nap múlva már válasz is érkezett. "Ez az akkori postáról nagyon pozitív képet fest, de Kosztolányiról is, aki azonnal válaszolt egy pályakezdő levelére", mondta az egyetemi adjunktus. Kosztolányinak tetszettek Bartalis írásai, melyekből több meg is jelent a Nyugatban.

Laczkó Vass Róbert színművész dalvándorlással tette még fesztelenebbé a hangulatot a felújított, világos templomban. Megzenésített Ady, József Attila versekkel, sanzonokkal járta körül a szeretet sokszínűségét, a zenés összeállítás végén egészen könnyed, majdnem pikáns dalokkal csalt mosolyt az arcokra.

Az adventi ünnepség vasárnap istentisztelettel folytatódott, amelyen Krámer György püspökhelyettes a pilisi testvérgyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét, a liturgiai szolgálatot pedig Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Domokos Jenő a türkösi gyülekezet lelkésze végezte. Az igehirdetésben elhangzott az advent legfontosabb kérdése: a várakozás alatt megszületik-e életünkben Isten, be tudunk-e lépni az ehhez vezető ajtón? Az istentisztelet végén történő kézfogások láttán egyvalamiben biztosak lehetünk: a jelenlévők, ha csak egy pillantás vagy kézfogás erejéig is, de találkoztak egymással.

A templom udvarán megtartott ünnepi sokadalomban pedig egymásra is mosolyoghattak, megkóstolhatták egymás süteményeit, örülhettek az erre az alkalomra készült kézműves ajándékoknak. Az egyházközség vallásórás gyerekei, a konfirmandusok, a Collegium Lutheranicum egyetemista ifjúsági csoport, az egyházközség Petrőczy Kata Szidónia nőszövetsége, kisiskolások, óvodások, a Báthori István Gimnázium kisegítő osztályos tanulói, cserkészek árulták jelképes összegekért a saját maguk készítette süteményeket, karácsonyi ajándékaikat, hogy a begyűlt pénzt jótékonysági célokra fordítsák. Még Brassó megyéből is érkezetett két lány, hogy gyülekezeti adventi koszorúkkal fokozzák az otthonokban az ünnepi hangulatot.

Aki fázott, forralt borral és meleg teával oldódhatott, aki éhes volt, sültkolbásszal, bográcsossal. A vásári zsibongásban galambot röptettek a gyermekek legnagyobb örömére, tombolán pedig megszámlálhatatlan ajándékot nyerhettek a felnőttek is.

A két napos esemény végén talán többekben megfogalmazódott, hogy a kereszténység lehet nagyon is örömteli. „Krisztusban szabadok vagyunk, ez mindennek az alapja”, mondta a sokadalomban a püspök. És valóban.

Az adventi ünnepséget már hetedik alkalommal a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és a Kolozsvári Lutheránus Egyházközség szervezte, közreműködött a Petrőczy Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség, a Családfa Életsegítő Egyesület, a kolozsvári 03. Apáczai Csere János Cserkészcsapat és az RMDSZ Nőszervezete.