A Petőfivel kapcsolatos barátságáról írják egy helyütt, hogy az néhány évig igen szoros volt, ám „kapcsolatuk 1845-ben megszakadt, mert egy zsebkönyvben a költő engedélye nélkül kiadta Petőfi néhány diákkori versét, majd amikor az tiltakozott Szeberényi eljárása ellen, egy folyóiratban álnév alatt szigorú bírálatot írt Petőfi verseiről, s több személyeskedő hangulatú cikkben megtámadta.

(…) Petőfi diákéveire vonatkozó műve becses életrajzi forrás”. (Kenyeres Á. főszerk., 1969. 717. l.)

A Néhány év Petőfi életéből című, 1861-ben Szegeden megjelentetett Szeberényi-könyv kapcsán egy másik helyen azt olvassuk, hogy – bár az sok forrásadatot közöl – szerzője nem rettent el a ferdítésektől sem. A Petőfi–Szeberényi-barátság alakulásának elemzése nem e rövid írás feladata. Leszögezhetjük viszont: Szeberényi abban nem szépít, hogy Petőfi hosszú időn át megmutatta neki új költeményeit, s kikérte a véleményét is. Szeberényi azonban „lassanként bizonyos fensőbbséges, pártfogói modort vesz fel, amit Petőfi később vissza is utasít”. (Petőfi S., 1973. 196–197. l.) Az elhidegülés 1845-ben Szeberényi hibájából már valóban ellenségeskedéssé vált. Bár 1848-ban Szeberényi újra közeledett volna Petőfihez, de ő már nem mutatta jelét a viszontközeledésnek.

A cikk itt folytatódik.