A bevonuló presbitereket, a képviselő-testület tagjait és a lelkészeket a Kiskőrösi Evangélikus Fúvószenekar köszöntötte, akik részt vettek a liturgiában is, hiszen hagyományosan az orgonával felváltva kísérik a evangélikus himnuszt, az Erős vár a mi Istenünket. Az orgonánál Szokody Anikó szolgált.

Az alkalom istentisztelettel kezdődött, melyen először Homoki Pál prédikált. Egy történetet mesélt a gyülekezetnek, ahol az új óra megrettenve az előtte álló feladattól – az évi 31 millió ketyegéstől –, legszívesebben nem vállalná a munkáját. Ám egy bölcs, öreg óra szavaitól megnyugszik, mert az rádöbbenti, hogy a félelmek legjobb gyógyírja, ha egyszerre csak egyetlen feladatra koncentrálunk. Az esperes bátorította az új lelkészt, hogy bármikor kérjen segítséget a Déli Egyházmegye legnagyobb „órásműhelyének” számító gyülekezet vezetőitől és tagjaitól, mert a szeretetben történő együtt munkálkodás a másik pillére a fáradhatatlanságnak. A lelkészt és a gyülekezetet egymás gondjaira bízta, hogy a kölcsönös szeretet kiragyogásából „tudja meg mindenki, Jézus tanítványaiként” haladnak az úton, az új lendület és a hagyományok bölcs egyensúlyát megteremtve.

Az iktatás során a gyülekezet meghívásának, a lelkész elhatározása és kézadásának jele után Arató J. Lóránd kézhez kapta a megbízólevelét, mellyel immáron a kiskőrösi evangélikusok útjának jelzőtáblája lehet.

Minden iktatáson hagyomány, hogy a jelenlévő lelkészek – felekezettől függetlenül – személyes, majd közös áldással kívánnak békét, erőt és bátorságot az új tisztségét betöltő szolgatársuknak. A Confirma megerősítés a szó többféle értelmében. Az isteni és a testvéri támogatás gesztusa, a vetésbe és aratásba indulás felemelő pillanata.

Arató J. Lóránd prédikációjával folytatódott az alkalom, melyben Jézus én vagyok mondásai közül a világosságot emelte ki. Az Istentől elfordult világ tragédiáját állította szembe a világosság isteni csodájával, az égitestek megalkotása előtt már felragyogó, múlhatatlan erővel, aminek a közelében az ember egyszerre érzi végtelen háláját és törékenységét. Hirdette, hogy legfőbb küldetésünk, azoknak az embereknek a megkeresése, akik nem leltek még rá erre a világosságra, a meg nem érdemelt, ajándékba kapott kegyelemre. Megmutatni azt a jézusi szeretetet, ami nem taszít el tökéletlenségünk ellenére sem.

A prédikáció után az ünnepi közgyűlés következett, melyet Soltiné Samu Zsuzsanna, a gyülekezet felügyelője nyitott meg és vezetett le. Köszöntések hosszú sorával fogadta be a város, a gyülekezet, a lelkészi közösség Arató J. Lórándot.

Az egyéb elfoglaltságai miatt távol maradó Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke levélben küldte jókívánságait. Dr. Korányi András püspökhelyettes visszaemlékezve a húsz évvel ezelőtt Kiskőrösön szervezett napfogyatkozási ünnepre, azt a ragyogást kívánta az új lelkészcsaládra, mely csakis Isten ereje által tud kiáradni a gyülekezetre. Kecskeméti Pál, a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze elmondta, hogy milyen sok előnye és kihívása van a nagy gyülekezetben való szolgálatnak, ahol nagy reménységgel várták őket. A Harangvirág Evangélikus Óvoda óvodásai énekkel és egy csengettyűs darabbal készültek az alkalomra.

Dr. Szabó Lajos nyugalmazott professzor és Szabóné Mátrai Marianna nyugalmazott lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem részéről levélben emlékeztek meg a teológusi évekről. Saját tapasztalatok alapján bátorították a családot, hogy „akiket ez a gyülekezet megszeret, azokat a tenyerén hordozza”. Pénzes Péter, a Kiskőrösi Református Egyházközség reményteli szívvel beszélt az ökumené lehetőségeiről, éppen úgy, mint Seffer Attila, a kiskőrösi Római Katolikus Egyházközség plébánosa és Csóka Efraim a Kiskőrösi Pünkösdi Gyülekezet lelkésze a levelükben, illetve Győri Gábor, a Kiskőrösi Baptista Gyülekezet pásztora élőszóban.

Domonyi László polgármester arra kérte a lelkészházaspárt, hogy – ha ők is így érzik majd –, írják minél tovább közösen a következő lapokat Kiskőrös történetében. Kúti Pálné a gyülekezet, Losonczi Jánosné pedig a presbitérium és a képviselő-testület nevében egy-egy versben biztosította támogatásáról Arató J. Lórándot és feleségét. Szentgyörgyiné Szlovák Mária, a kiskőrösi evangélikus iskolák igazgatója a Tangazdaság gyümölcseivel és helyi borral megtöltött kosarat adott át részükre, és szeretettel invitálta Arató Eszter Dórát a hétfőn megtartandó csendes napra, mely egyben az első munkanapja is lesz a lelkésznőnek. Aki a gimnázium iskolalelkészeként fog dolgozni. Az ő iktatására később kerül sor. Az iskolák képviseletében Weiszhaupt Lili szavalatát hallgatta meg a gyülekezet.

A köszöntők hosszú sorát a beiktatott lelkész kedves, otthonos szavai zárták: „Meg ne bántódjanak ezen a tréfán, de ahol a gyümölcsöt nemcsak eszik, hanem meg is főzik, az csak jó hely lehet!”

A Himnusz után a felügyelőasszony zárta be a közgyűlést, majd az egész gyülekezet átvonult az imaházba, ahol gyönyörűen feldíszített asztalok várták a megéhezett, ünneplő sereget. Roskadásig pakolva a gyülekezeti tagok által készített finomsággal.

Egy iktatási ünnepség mindig különleges ünnep. Új, tiszta lap, mély elköteleződés lelkész és gyülekezet részéről is. A mai nappal a kiskőrösi evangélikusok kinyitották a szívüket és befogadták új vezetőjüket, aki a sok éve itt dolgozó szolgatársakkal együtt épít majd új téglákat a meglévőkre. Soha nem tévesztve szem elől azt alapot, amin kívül senki nem vethet másikat, ha igazán Istenre bízta az életét.