Videó:

Beérve a faluba, messziről tábla hirdeti: itt méz eladó. Vendéglátónk kitárja otthonuk ajtaját. Először egy kis polcot veszünk észre, amelyen rengetegféle méz sorakozik. A házban több helyen visszaköszön a méhecskés motívum, látszik, hogy az itt élők szívvel-lélekkel végzik a méhek közötti munkájukat.

Öt méhcsaláddal kezdődött

„Kacifántos életutam van, sokáig nem tudtam, mi akarok lenni, csak sodort az élet – meséli Németh Virág. – Tanultam bőrdíszművesszakmát, aztán áteveztem a személyi ügyintézés, bérszámfejtés, könyvelés felé. Amikor megszületett az első gyerekünk, a férjemmel együtt tudtuk, hogy nagy családot szeretnénk, ám kicsi gyerekekkel nehéz az elhelyezkedés. Ráadásul szerettem volna azt is, ha az időm nagy része a gyerekek felé fordul, és rájuk tud koncentrálódni. A Jóisten pedig utat mutatott. A szomszédunkban egy bácsi méhészkedett. Gyerekkorom óta áhítattal néztem a méhészeket. Így amikor ez a lehetőség adódott, belekóstoltam ebbe a hivatásba, és szó szerint ott ragadtam. A mézzel való foglalkozás olyan, hogy valaki vagy beleszeret, vagy elmenekül. Nincs más lehetőség.”

Öt méhcsalád megvásárlásával kezdődött a vállalkozás, hogy emellett lehessen majd a gyerekekkel foglalkozni. Ez jól is működött, a gyerekek helyben jártak óvodába, Virág pedig mezőgazdasági technikusi végzettséget is szerzett.

„Mindent kitanultam a méhészettel kapcsolatban – emlékezik vissza. – Aztán jött egy pályázati lehetőség, ami megadta, hogy málnát ültessünk. A méhésziskolában megtanultam, hogy a málnának magas a cukorfoka, ami nagyon jól mézel, és bőséges nektárt ad, ami a méheknek jó. Az akác után sosem volt itthon méhlegelőnk, mindig vándorolni kellett, ezért úgy döntöttünk, hogy hathektáros málnást ültetünk, ami a méheknek is jó, és nekünk is jövedelmező lesz. Ez igencsak romantikus elképzelés volt, nem tudtuk, mennyi munkával jár. Végül nem sikerült elég földet vennünk, négy és fél hektárt vásároltunk. A méheknek ez bevált, jól le tudják kötni magukat, nincsen rablás, nincsen probléma velük, ugyanakkor a málna rengeteg munkát igényel. Emberhiány van, ennek ellenére a málnást öntözni, gyomlálni, gondozni, árnyékolni kell. Immáron nyolc éve van meg a földterület, de igazán a hatodik évtől indult be a vállalkozás. Most már érdeklődnek is az emberek iránta, amióta a »szedd magad« mozgalom keretében is szedetjük a termést.” 

Gyógyító mézek

Virágtól megtudjuk azt is, hogy Zala megyében nagy a konkurencia, sokan méhészkednek. Általános mézfajtákkal nehéz labdába rúgni. Virág tag a Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesületében, amely évente megrendezi a zalaegerszegi mézfesztivált [Kárpát-medencei mézfesztivál és termelői vásár – a szerk.]. „A kínálatot látva jöttem rá arra, hogy egyáltalán nem tűnök ki a mézeimmel. Ezért elkezdtem érdeklődni a különleges fajtamézek iránt. Azóta ha lehetőség nyílik rá, különleges területekre megyünk mézet gyűjteni. A méhek jelenleg is még egy vándortanyán vannak, nem hoztuk őket haza, nyáron egyik helyről visszük őket a másikra.”

És hogy milyen különleges mézeik vannak? Bálványfa, koriander, édeskömény, olajretek, ámorakác – szégyen, nem szégyen, mi sok növénynek még a nevét sem hallottuk. Virág azonban megismerte ezeket a fajtákat, és most már előadásokat is tart, amelyek alkalmával bemutatja a mézeket, ismerteti a gyógyhatásaikat, s ezekről kis prospektust is összeállított. „Minden méznek van gyógyhatása, hiszen a méz alapvető immunerősítő, sokféle vitaminnal és ásványi anyagokkal, tehát az egészségünk érdekében is érdemes fogyasztani. A málnaméz tudja a legtöbbet, rengeteg vitamin van benne, vírusölő hatású, ásványi anyagokban gazdag, gyulladáscsökkentő, a nyálkahártyára jól hat a torokfájós időszakban, de menstruációs fájdalmat is csökkent – lendül bele a felsorolásba Virág. – Az édeskömény például a puffadásra, emésztési zavarokra nagyon jó, kismamáknál tejfokozó, hasfájós kisbabáknál hatásos. A bálványfának vesetisztító hatása van; a gesztenye értisztító, visszérre is jó; a selyemfű gyulladáscsökkentő hatású, és kevés pollentartalma miatt az allergiások is nyugodtan fogyaszthatják. A koriander kulináris különlegesség, magvakkal, joghurtban rendkívül finom. A repceméz krémes állagú, gyomorbántalmakra jó, savlekötő, lúgosító.”

A termékeket otthon, illetve a honlapjukon árulja a fiatal gazdaasszony, emellett eljárnak vásárokba, fesztiválokra is. Arra a kérdésre, hogy végül megtalálta-e az igazi hivatását, így válaszol: „Szeretem csinálni a méhészkedést és a málnást is, jó érzés, amikor az ember látja a munkájának a gyümölcsét. Azt érzem, jó, amit csinálunk. Ennek ellenére most is sok mindennel foglalkozom. Szeretem az ifjúsági és a presbiteri munkát, énekkarban énekelek, tagja vagyok a helyi képviselő-testületnek, hobbim a lövészet. Emellett gyülekezetimunkatárs-képzőre is járok egy presbitertársammal.”

Akik segítenek

A családról érdeklődve megtudjuk, hogy Virág nagylányát a lovaglás köti le. Amikor édesanyja egy bocit nyert tombolán, Csenge addig rimánkodott, míg nem vettek hozzá két másik borjút is. A fiatal lány úgy tervezi, hogy felnőttként lovakkal és marhákkal foglalkozna.

A fiúk élik a kiskamaszok életét. Szeretnek gép előtt ülni, de rengeteget segítenek is szüleiknek a gazdaságban. Málnát szednek, vödröt cipelnek, vesszőket gyűjtenek, így édesanyjuk örömére ki tudnak szakadni a „kütyünyomkodós” világból. Virág azt szeretné, ha a gyermekei megtanulnának rendesen dolgozni, tisztelni a munkát. Már most értékelik azt, ha a szülők fáradtan érnek haza, mert tudják, hogy értük, a családért fáradoznak. Virág férje vezető beosztásban dolgozik egy elektronikai cégnél. A menedzser jellegű munka után azonban beül a traktorba, és irány a málnás, kezdődik számára a második műszak. A méhésznő édesanyja is rengeteget segít: „Anyukám nélkül nem tudnám megvalósítani sem önmagamat, sem a mindennapokat, támaszom és segítségem ő. Főleg míg a gyerekek kicsik voltak, de most is mindig számíthatok rá. Ő a példaképem az emberekkel való bánásmódban és a hitben is. Ápolónőként dolgozott, és nagyon elhivatott volt a szakmájában.”

Evangélikus gyökerek

Németh Virág eredetileg Celldömölkről származik. Onnan hozta magával az evangélikus kötődést, édesanyja családja révén. Lány utódként ő evangélikus, míg fiútestvére apukájuk révén katolikus lett. Nagymamája terelgette első lépéseit a hit útján.

„Hál’ Istennek, nagyon jó lelkészem és hitoktatóim voltak, akik révén először kötődtem az evangélikus egyházhoz – meséli. – Varsányi Vilma, Bálint László lelkészek voltak meghatározók, aztán Sághy András lett később a lelkész, akinek a fia tartotta az ifjúsági alkalmakat. Később Szakos Csaba vette át tőle ezt a feladatot. Az ifjúsági csoport és a közösség sokat jelentett számomra fiatalként. Rengeteget mentünk passiózni, ami nagy és összekovácsoló erejű élmény volt.”

Virág ezután elkerült otthonról, Szombathelyen kezdett dolgozni, ahol megismerkedett a leendő férjével. Később Zalaegerszegen kaptak munkát, Misefán telepedtek le. Megérkezésük után röviddel férjével felkeresték az evangélikus templomot. „Az interneten néztem utána az elérhetőségnek, de sajnos zárva találtuk a templomot. Később kiderült, hogy azon a hétvégén épp a gyülekezeti teremben volt az alkalom. De végül felvettem a kapcsolatot Szabó Vilmos lelkésszel, és az ő lányával együtt az ifjúsági munkába kapcsolódtam be. A zalaegerszegi gyülekezetben a közvetlenség, a barátságosság nagyon vonzó volt, szerettem volna idetartozni – magyarázza Virág. – Az egyik legfontosabb az evangélikusságomban az, hogy a lelkészeink, a vezetőink olyanok legyenek, akiket követni tudunk, akikre fel tudunk nézni, és tudjanak nekünk segíteni. Ha megfelelő iránymutatást kap az ember, az segít abban is, hogy jó Jézus-kapcsolata alakuljon ki. Fontos számomra, hogy ha bármilyen gond van, bizalommal, őszinteséggel lehessen a lelkészekhez fordulni. Emellett az is meghatározó, hogy nem érzem álságosnak, mondvacsináltnak az evangélikus vallást. Ha az én lelkemben az van, hogy hiszek, és meg tudok maradni ebben a hitben, akkor nem azt számolgatom, hányszor vagyok templomban, hanem azt, hogy milyen a kapcsolatom Istennel, és mennyire tudom ezt mindennap megújítani. Jó, hogy vannak emberek, akik segítenek ebben.”

Az ifjúsághoz tartozás, a gyülekezeti tagság, a presbiteri szolgálat erőt ad – vallja Virág –, mert jó közösséghez tartozni, jó ott, a többiekkel együtt megélni a hitet.

Mindenekelőtt a fiatalok…

Úgy tűnik, a mai világban sok ember nem igényli a közösség megtartóerejét. A kérdésre, hogyan tud más embereknek erről beszélni, Virág elmagyarázza: „Sosem rejtettem véka alá a hitemet, vallásomat. Kisgyermek korom óta fontos volt az Istennel való kapcsolatom, és egész életemen végigkísért. Rengeteg szituációt tudnék mondani, ahol Isten jelen volt az életemben, és erről szívesen beszélek másoknak is. Sokan furcsán néztek, amikor kardoskodtam a gyerekek egyházi iskolában való nevelése mellett. De számomra mindig is fontos volt, hogy úgy éljek, ahogyan azt a keresztény hitem diktálja. A gyülekezetimunkatárs-képző most ugyan halasztódik a vírushelyzet miatt, de jó lenne már újra találkozni a többiekkel, mert nagyon jó a közösség. Jó iránymutatást és töltést ad a gyülekezeti munkához.”

Amikor a lelkészük, Zsugyel Kornél a jelentkezéskor beosztotta őket, Virág a gyerekmunkát szerette volna választani, de a lelkész az ifjúsági irányt tartotta inkább megfelelőnek a számára. „Háborogtam is magamban emiatt, hiszen úgy éreztem, értek a gyerekekhez. De a Jóisten útjai kifürkészhetetlenek, és Kornél is bölcs és előrelátó volt. A gyerekeim most lesznek tinik, és sok előadás a fiatalok lelkivilágába vezetett be bennünket. Nem is gondoltam, mennyi segítséget fogok kapni a saját családom szempontjából is. Tetszett a teológiai rész is, de különösen a lelkigondozás, a fiatalok gondjai, problémái, az ő segítésük fogott meg engem. Így jobban irányt tudok mutatni bizonyos kérdésekben. Az ifjúsági munka az én utam.”

Virág büszkén meséli, hogy lánya, Csenge nemrégiben konfirmált: „Az idei konfirmandusok – hat fiatal: három fiú és három lány – jó kedélyű csapatot alkottak. Voltak közöttük olyanok, akiknek korábban nem sok kötődésük volt az egyházhoz, de remélhetőleg most már ez változik. A gyülekezeti ház alatti pincét pályázati támogatással, adományokból felújítottuk, ifjúsági közösségi ház lesz, ami lendületet adhat az ifjúsági életnek. Fontos, hogy a fiatalokat meg tudjuk tartani, és ők legyenek a jövő evangélikus nemzedéke.”

Képriport:

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–37. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.