„…más tudományt, sokat tanulhatok, megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, de ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok! – Fehérvári Bendegúz és Tóth Cintia második és hetedik osztályos tanulók előadásában Túrmezei Erzsébet: „Pótvizsga szeretetből” című versével kezdődött a tanévnyitó istentisztelet vasárnap délelőtt Tabon.

A nemrég megválasztott lelkész, Endreffy Máté aktívan bevonta a fiatalokat az istentiszteletbe a gitáros énekekkel, a születésnaposok köszöntésével, a konfirmandusok megáldásával. Az olvasmányt Ireghi Loretta hatodikos diák tolmácsolta, az előttük álló tanévre pedig Albert Sára hetedik osztályos tanuló kérte Isten áldását.

Az igehirdetésben elhangzott: „Ha már itt egy új tanév, akkor használjuk ki az új kezdet lehetőségét, mérlegeljünk és döntsük el: hogyan akarunk nekivágni ennek az évnek? Hogyan akarunk belépni az osztályterembe, hogyan akarunk viselkedni az osztálytársakkal, tanárokkal, hogyan akarjuk nevelni gyermekeinket, hogyan szeretnénk viszonyulni embertársainkhoz és Istenhez? Mert Isten igéje, a mag ebben az évben is hullani fog, és csak rajtunk múlik, hogyan akarjuk fogadni. Tövissel, kövekkel, vagy jó és termékeny földdel?” – hangsúlyozta a lelkész, aki számos tervvel és nagy várakozással érkezett a somogyi kisvárosba. 

„Békéscsabai fiatalember vagyok, ott nőttem fel evangélikus családban, melyben a lelkészi szolgálat szinte apáról fiúra szállt. Nagyapám, dédapám, ükapám lelkész volt, úgyhogy azt is mondhatjuk, erre lettem predesztinálva. Édesanyám ágán nagybátyám Szeverényi János, az országos missziós lelkész, úgyhogy én nagyon sok jó példát láttam, hogyan áldozták életüket az Istennek, és nekem ez hatalmas motiváció volt.” Amikor eljött az érettségi ideje, nem is volt kérdés, hogy teológiára megy, majd Kecskemétre került.

„Egy nagyon tanulságos évet töltöttem ott, rengeteget tanultam mentoromtól, Kis János lelkész úrtól, aztán Soltvadkertre kerültem iskolalelkésznek, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak, nagyon jó a közösség, de mindig úgy éreztem, gyülekezeti szolgálatra vágyom. Amikor az előző tabi lelkész, Arató Lóránd – aki nekem jó ismerősöm teológiáról – elmondta, hogy ő távozni szeretne, azonnal megkerestük az esperes asszonyt és a püspök urat, és meg is választottak, hála Istennek. Még csak néhány hete vagyunk itt, de már nagyon sokat adott lelkileg, hogy azt csinálhatom, amire úgy érzem, elhívást kaptam. Nagy öröm és kihívás átlátni egy ekkora rendszert, ennyi gyülekezettel, a szórványokkal, mindenféle hivatali ügyekkel, szolgálati alkalmakkal együtt. Egyelőre próbálunk belerázódni, de ahogy napról napra több embert ismerünk meg, egyre otthonosabban érezzük magunkat – a feleségem különösen, aki Somogy megyei, így ő szinte hazaköltözött. Terveink között egyértelműen az szerepel, hogy hirdessük az evangéliumot. Egyik békéscsabai lelkész mentorom egyszer azt mondta, hogy amikor megállunk az Úristen előtt, nem azt fogja kérdezni, hányat kereszteltünk, és hányat konfirmáltunk, hanem azt, hogy hűen végezted-e a rád bízott szolgálatot. Természetesen vannak gyülekezetépítési terveim, szeretném a fiatalokat megmozgatni, minél több alkalmat szervezni nekik. Sok ötlettel és tervvel jöttem ide, és remélem, sikerül mindet megvalósítani. A karácsonyi, adventi időszakban, esetleg a húsvéti ünnepkörben is szeretnék olyan közösségi alkalmakat szervezni, amikor segítünk azokon, akik rászorulnak, akiknek szükségük van ránk. Gondolok itt adománygyűjtő akciókra, a fiatalokat is bevonva, mert úgy látom, hogy ők is teljesen nyitottak rá – emelte ki Endreffy Máté. Hozzátette: „Szeretném azt a közösséget megteremteni, akik magukénak érzik az összes gyülekezeti tagot, a fiatalt az idős, az időst a fiatal.”