A százhalombattai Komáromi Dániel idén kezdi felsőfokú tanulmányait a Dunaújvárosi Egyetem mérnökinformatikus szakán, a monori Szládik Marcell pedig még szakgimnáziumi tanuló. Társukkal, az egri gimnazista Fónad Bálinttal együtt öt éve járják az országot, hogy mostanra több mint háromszáz templom harangját rögzítsék, és közkinccsé tegyék felméréseiket.

Szládik Marcelltól megtudtuk, hogy kiskora óta érdeklődik a téma iránt: „Először kívülről, még telefonnal kezdtem videózni a templomokat és felvenni a harangszót. Idővel egyre több tapasztalatot szereztem, mára közel háromszáz templomban videóztam.” Komáromi Dániel hozzátette: „Eleinte a harang hangja tetszett és az, hogy hangosan szól, majd amikor megtudtam és megértettem, hogy miért szól a harang, akkor tovább fokozódott az érdeklődésem. Az utóbbi években a harang vallásos vetülete egyre fontosabbá vált számomra.” A fiatalember beszámolt arról, hogy a megosztott videók által találtak egymásra, és kezdtek el közös utakat szervezni. „A jó társaságon túl ez a rögzítés szempontjából is hasznos, hiszen a templomtornyokba diktafonokkal, kamerákkal megyünk. Együtt a fények beállítása is egyszerűbben megoldható.”

Komáromi, Szládik és Fónad videózzák a harangokat, valamint rögzítik a rajtuk szereplő adatokat és az alsó átmérőjüket, majd a felméréseket a videóval együtt közzéteszik a YouTubecsatornáikon. A gyűjtésről Szládik elmondta: „Ahol az adottságok engedik, ott teljesen megközelítjük a harangokat, felvesszük és felírjuk az adataikat. Ez sajnos nem minden toronyban kivitelezhető, mert több helyen olyan állapotok vannak, hogy életveszélyes a harangokhoz közel kerülni.”

Védőszent protestáns toronyban

Szládik Marcell a beszélgetésünk során kitért arra, hogy a különböző felekezetek esetében eltérő a felirat és a díszítés. „A római katolikus harangokon gyakran láthatunk védőszenteket. Evangélikus harangokon a Luther-rózsa a leggyakoribb ábrázolás, míg a reformátusoknál főleg a kehely vagy a bárány szimbólumát találjuk. Ugyanakkor az 1800-as évekből fennmaradt vagy a még korábban készült harangok esetében olyan is előfordul, hogy protestáns templomban védőszent látható a harangon. Ez annak köszönhető, hogy régebben több harangöntő előre készített munkákat, amelyeket különböző vásárokon árultak. Így kerülhettek katolikus védőszentekkel díszített harangok protestáns tornyokba.”

Komáromi Dániel hozzátette, hogy sok olyan haranggal találkoztak már, amelyeket valakinek az emlékére öntettek. Ilyenkor a harangon hosszabb feliratok szoktak szerepelni. Érdekesség továbbá, hogy meglehetősen ritkán olvasható bibliai idézet a harangon. Dániel azt is kifejtette, hogy koronként is különbséget lehet tenni a harangok között: „Az 1700-as években még nem állt a mesterek rendelkezésére olyan eszköz, amivel teljesen egy vonalba tudták volna rendezni a betűket, így megesett, hogy régi harangok feliratán egy-két betű elcsúszott.”

Ahogyan a harang szól

„Talán kevéssé gondolunk bele, hogy míg elődeink kézi harangozással a különböző ünnepeket és a veszélyt is jelezni tudták, addig a motorizálással szinte teljesen eltűnt a magyar harangozási kultúra” – mondta Komáromi Dániel, majd kifejtette, hogy régebben külön haranghúzási technika alkalmazásával jelezték gyülekezeti tag halálát, de katolikus templomok esetében a napszakok kiharangozására is eltérő technika szolgált. „Mára egy-két faluhelyen kívül sehol sem maradt meg ez a szokás.”

Arra a kérdésre, hogy milyen harangozások voltak még, a százhalombattai fiatalember elmondta, hogy evangélikusoknál a Miatyánk alatt fordult még elő harangozás. Római katolikusoknál mise alatt úrfelmutatásra és evangéliumra harangoztak. Ezenkívül szokás volt a péntek délután háromórai harangozás Krisztus kereszthalálának emlékére. Néhány helyen a csütörtök esti Úrangyala imádság után a halottakért való imádságra hívó lélekharang megszólaltatása is előfordult. Ezt követően pedig a templom legnagyobb harangját húzták meg, Krisztus kínszenvedésének emlékére.

Komáromi Dániel arról is szólt, hogy a misék és istentiszteletek előtt negyed- és fél órával ökumenikusan ma is jelen van a hívogatás, amely a híveknek bejelenti: hamarosan istentisztelet lesz. Ezt általában a legnagyobb, majd egy kisebb harang jelzi. Az istentisztelet kezdetén pedig régebben szinte mindenhol minden harang megszólalt, kivéve, ahol nagyon sok harang volt, ott csak ünnepekkor húzták meg az összeset.

Örömteli gyűjtőutak

Beszélgetőtársainktól megtudtuk, hogy az egyes túrák megszervezését már hetekkel korábban elkezdik, de így is előfordul, hogy válaszokat csak az indulás előtt egy-két nappal kapnak, s így bizonytalanul kelnek útra, nem tudva, hány templom harangját tudják majd rögzíteni.

A tervezésnél összegyűjtik egy-egy környék harangjait, és felveszik a kapcsolatot a helyi gyülekezettel. Ilyenkor figyelembe veszik az elődök adatrögzítéseit. Ebben elsősorban Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa, a csővári evangélikus gyülekezet egykori felügyelője, harangkutató felméréseire támaszkodnak. A Pataynál szereplő templomokat abban az esetben keresik csak fel, ha az a kutatás már elavult, mert a gyülekezet újabb harangot öntött azóta, vagy esetleg harangcsere történt. Így az ifjú harangkutatók csak azokra a helyekre mennek el, ahol korábban még nem volt kutatómunka. Ezzel kívánnak újat mutatni az érdeklődőknek, valamint így népszerűsítik az adott templomot.

„Saját örömünkön túl az a célunk, hogy az érdeklődők számára elérhetővé tegyük a felméréseinket. Videóinkon kívül indítottunk egy blogot is, ily módon a felmért adatokat szintén közzé kívánjuk tenni” – mondta Szládik Marcell. Arra a kérdésre, hogy a több száz templom felkeresését milyen támogatással végzik, megtudtuk, hogy az utazást, a szállást, a technikai felszereléseket mind maguk finanszírozzák. „Szabadidőnk nagy részét erre fordítjuk, mert ez a fő hobbink” – fogalmazott Komáromi Dániel, hozzátéve, hogy ő például autodidakta módon tanul orgonálni, de tervezi, hogy jövőre kántorképzőbe is beiratkozik. A harang és az orgona kapcsolatáról kifejtette: „Mindkettő az emberekhez szól. A harang imádságra, elmélkedésre, istentiszteletre hívja az embereket, míg az orgona az istentisztelet kiteljesedésében segíthet. Mindkét hangszer azt fejezi ki, hogy Isten hívja és várja az embereket az ő országába.”

A fiatalember felidézte, hogy meghatározó élménye volt, amikor eljutott a budapesti Mátyás-templom harangjaihoz, valamint Magyarország legnagyobb harangjának, a budapesti Szent István-bazilika 1990-ben készült nagyharangjának a megtekintését emelte még ki. Szládik Marcell is több kedvencről számolt be, leghangsúlyosabban a gombai református templom harangjáról.

Fónad Bálint, Komáromi Dániel és Szládik Marcell nemcsak hobbiként, hanem hivatásként is tekint a harangkutatásra. Bízunk benne, hogy az eddigi háromszáz harang rögzítését sok további gyűjtőút követi, s ezáltal a 21. század eleji harangkincsünket is megörökítik.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2020. szeptember 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.