Piliscsabán, Budapesttől húsz kilométerre nyolc országból (Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Oroszország, Románia, Szlovákia) tizenkilenc női résztvevő gyűlt össze, akik tizenegy különböző lutheránus egyházat képviseltek. A konferencia résztvevői olyan fontos asszonyok történeteit osztották meg egymással, akik hozzájárultak munkásságukkal a reformáció terjedéséhez, valamint egyházaik jubileumra készülődő projektjeiről is beszámoltak. A konferencia egyik célja lutheránus teológus hölgyeket összekötő hálózat megszervezése volt, valamint a megújuló egyház missziós munkájában a nők munkájának támogatását.

Az evangélikus egyházak történelme számtalan hölgy kitartó és bátor munkájáról tanúskodik. Elsőként, hadd említsük Habsburg Mária magyar királynőt, aki a budai királyi udvarban rögtön a reformáció kezdetén már támogatta az új szellemben prédikáló igehirdetőket. Nem feledkezhetünk meg Heltai Gáspárnéról sem, aki férje halála után maga vette át a híres kolozsvári nyomda irányítását. Több nemes- és fejedelemasszony támogatta a Biblia kiadást, énekeskönyvek nyomtatását, iskolák alapítását, templomok építését, lelkészek szolgálatát, valamint lelkészek külföldi, wittenbergi tanulmányait. Az igen jelentős és életfontosságú anyagi segítség mellett viszont volt, aki szellemi munkájával és tollforgatással járult hozzá az evangélium világosságának terjesztéséhez. Petrőczy Kata Szidónia, a XVII. századi evangélikus nemesasszony lírai sorai miatt  jelentős helyet foglalt el a magyar irodalomtörténet kánonjába. Az ellenreformáció idején nehézségeket is vállaló hithűsége bizonyságtétel erejével terjesztette az evangélium tanítását az Erdélyi Fejedelemségben. A konferencián elhangzott Anna Vasa királylány története is, aki a többségében katolikus Lengyelországban erejét és egészségét nem kímélve küzdött az evangélikusok jogaiért. Maria Kayava története pedig arról tanúskodott, hogy a kommunista Oroszországban, miután a lelkészeket mind szibériai fogságba vitték, asszonyok az evangélium féltő szeretetével szívükben, hogyan kereszteltek, prédikáltak titokban. De szó volt Révai Kata Szidóniáról, felvidéki mecénásról és Katharina Sidonia von Teschen fejedelemasszonyról. A történelmi adatok alapján több Kata Szidónia is őrizte és terjesztette az evangélium fényét. Több asszony őrködött azért, hogy a későbbi századokban is, gyermekeik számára is hallható legyen az élő reménység üzenete. Mi mit teszünk, hogy valóban napjainkban is élő és ható legyen az a kincs, amit Luther letisztogatott számunkra?

A résztvevők otthoni nőszövetségei sokszínű projektcsokorral készülnek az 500 éves születésnapra. Szlovákiában 14 óriási gobelint varrnak, Németországban képeslapgyűjtemény készül, Magyarországon pedig lelkésznő ordinációs emlékünnepet terveznek.

A konferencián Elaine Neuenfeldt, a Női Osztály vezetője bemutatta a Lutheránus Világszövetség „Gender Justice Policy” (Nemi igazságosság tervezet) címet viselő legújabb kiadványát. A beszélgetésekből kiderült, hogy Kelet-Európa minden országában csökkent az evangélikusok száma. Így napjaink „Kata Szidóniái” a belmisszió, közösségépítés sürgető feladatát emelték ki. Az evangélium fénye lehet, hogy homályba borult, de a cél az, hogy nők és férfiak közös szolgálatuk erejével felszínre hozzák, hirdessék és terjesszék azt az igét, amely a legnagyobb vigasztalás és a legtartósabb erőforrás. Ezt szolgálja egymás kölcsönös elfogadása és a teológiai munka is. A teológiai munka erősítése céljából a találkozón elhangzott teológiával foglalkozó lelkész és laikus hölgyek csoportjának terve. Hasonló ökumenikus kutatócsoportok már működnek Kelet-Európában, a cél most egy lutheránus hálózat létrehozatala, amely 2017-re egy kiadvánnyal gazdagíthatja a teológiai munkák sorát.