Az akkori és a „modern idők” száműzetése közötti különbség az, hogy akkor az elhurcoltak nem rabszolgák voltak, hanem szabadon élhettek, vállalkozhattak, földet szerezhettek, vagyonosodhattak. „Csak” a hazájuktól fosztották meg őket. Voltak, akik megalkudtak ezzel, de sokkal többen abban reménykedtek, hogy nemsokára megszabadulnak; Isten majd csodát tesz, véget ér a fogság, és hazamehetnek. És szőtték az álmokat, a terveket, gyűlölték Babilont. A fogságban született zsoltárban olvashatjuk: „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. […] Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!” (Zsolt 137,1.8–9)
Ezt a nacionalista, irredenta reménységet töri szét Jeremiás próféta, amikor Isten indítására levelet ír a fogságban lévőknek. Ebből a levélből való havi igénk. Nem szól gyűlöletről, bosszúról, de még a fogság közeli végével sem vigasztal. Isten nem ígér csodát, hanem azt mondja: Telepedjetek le, dolgozzatok, vegyetek részt a hétköznapi életben, vessetek, arassatok, építsetek házat, alapítsatok családot! Éljetek úgy, mintha otthon lennétek! Jeremiás levelével azt üzeni Isten: Forduljatok el a múlt veszteségeitől, sérelmeitől, mert a múlt sebeit nyalogatva nem lehet élni. Csak akkor maradhattok meg, ha a jelen realitása felé fordultok, mert az élet mindig itt és most történik. Az itt és a most pedig azt jelenti, hogy integrálódtok. Vigyázat, ezt nem szabad összetéveszteni az asszimilálódással! Az asszimilálódás feloldódás, eltűnés. Az integrálódás ezzel szemben beépülés, vagyis amikor egy helyzetben megtaláljuk a magunk szerepét.
Nagyon fontos világosan látni, hogy Jeremiás nem létének feladására és nem is kollaborációra biztatja a száműzötteket. Nem is veszi el a fogságban élők reménységét. Levelében egyértelműen Isten üzenetét tolmácsolja. Isten nem feledkezett el a népéről. Jeremiás az irreális elképzeléseket, a rajongó reményt igazítja helyre. Lesz szabadulás, de nem úgy, ahogy ti elképzelitek, hanem ahogyan és amikor Istennek tetszik. És úgy lesz jó.
Gyakran mi is meg akarjuk mondani Istennek, hogy mit, mikor és hogyan cselekedjen. Pedig sokkal helyesebb, ahogyan az énekünk mondja: „Jobb nekünk bízva csendben lenni, / Hogy szívünk békén várja meg, / Mit a bölcs Isten készül tenni, / Míg üdvös terve végbemegy. / Aki megváltott bűn alól, / Mi áldás nékünk, tudja jól.” (EÉ 331,3) A deportáltaknak el kellett hinniük, hogy az idegen földön valami új kezdődik. Miközben megtanultak együtt élni a körülményeikkel, a templomtól való távollét kényszerében ott jöttek létre az első zsinagógák, amelyekben összejöttek, imádkoztak, zsoltárok születtek, a hitükről tanultak, és új formában, templom és áldozatok nélkül is imádhatták Istent.
Még rosszabb volt a helyzet kétezerötszáz évvel később a Szovjetunióban. A kommunista ideológia jegyében elvették, lerombolták a templomokat, a keresztényeket szétszórták a nagy birodalomban. És mégis megmaradtak, titokban összejöttek erdőkben, házaknál, és amikor felbomlott a birodalom, ott voltak a hívek. Ortodoxok, evangélikus volgai németek, kisegyházak, baptisták, metodisták. Élték az életüket, és megőrizték, továbbadták maguk között a hitüket. Istent idegen földön, elnyomás közepette is meg lehet találni, ha valaki igazán keresi. Nincs olyan helyzet, amelyben ne lehetne őt imádni.
A száműzetésben élőknek és nekünk mai száműzetéseinkben ezzel az Istenre hagyatkozó hittel kell élnünk a jelent; nehézségeivel, betegségeivel, feszültségeivel együtt. Integrálódni, megtalálni a helyünket és a feladatainkat, a legjobbat kihozva belőle, de nem asszimilálódva, nem feladva identitásunkat. Közben pedig egy pillanatra sem elfelejtve, hogy Isten munkálkodik, nem hagyja magára a népét, neki megvan az üdvös terve, és ő az egyedüli Úr Babilon és a mi Babilonjaink felett is.
Mert nagyobb az a hit, amelyik a hétköznapi dolgokban meglátja Isten cselekvését, mint az, amelyik csodáktól várja a megoldást.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–37. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.