Az emberközpontúságot valljuk a közgazdságtanban, ami azt jelenti, hogy az ember az alapja és alanya a gazdaságnak, és a végső célja is, tehát a gazdaság az emberért van. Az ember nem egy eszköz benne, mint fogyasztó, vagy munkaerőforrás, hanem a test-lélek-szellem, tehát a teljes ember vesz részt a gazdasági életben. Amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a gazdasági rend. Ez a mi kiinduló tézisünk. És ha az ember ennyire fontos a gazdaságban, akkor meg kell ismernünk az embert. A céljait, a motivációit, a milyenségét, a testi-lelki összetevőit.