– Október 31. a reformáció ünnepe. Miért következett be a reformáció?
– A reformáció által a jót elváró és a rosszat nem tűrő Isten a világ uraként avatkozott bele a történelembe. Ez másképp nem értelmezhető, mivel a középkori világrendből kiindulva egy szerzetes hangja kevés volt a világméretű változásokhoz. A különböző hatalmi törekvéseket elősegítő téveszmék szakadék felé sordorták az egyházat és az emberiséget. Luther Márton a Biblián alapuló és hiteles tanítása azonban reményt és felemelkedést hozott a társadalom széles rétegei számára.
– Miként viszonyulunk ma a reformációhoz?
– A reformációt általában egy egyháztörténeti eseményként tartjuk számon, és nem is tudatosítjuk, hogy mekkora hatással van a 21. századi ember életére. Többek között megalapozta a jóléti társadalmak kialakulását, új alapokra helyezte a szolidaritást, inspirálta a műveszteket, új távlatokat nyitott az oktatásban, elősegítette az anyanyelvhasználatot és még sorolhatnám.
– Szükség lenne -e most a világ megreformálására, a Luther Márton féle emberekre? Merünk-e kiállni érdemben az elvilágiasodás ellen?
– A reformáció, azaz a megújulás természetes velejárója az életünknek. Csak az nem mindegy, hogy ez a megújulás az Istentől elvártak, vagy a saját elképzeléseink szerint történik. Akár elfogadjuk, akár nem, az elménknek megvannak a korlátai, ezért is téved oly gyakran az emberiség.
Azok a személyiségek, akik képesek rendszerszintű döntések meghozatalára és azok megvalósítására ma is itt élnek közöttünk. Amikor Isten jónak látja, Luther Mártonhoz hasonlóan megszólítja őket. Másrészt kevesen hajlandóak feladni a kényelmüket, pedig ha nem születnek a gyakran önmegtagadást és magasabb erkölcsi eszméket igénylő törekvések, a világ elsatnyul és eltorzul. Ennek vagyunk most tanúi.
– Hogyan nyomja rá a koronavírus járvány a bélyegét a reformáció emléknapjára?
– Sajnos ugyanúgy, mint a többi szolgálatra, mert az online alkalmak nem pótolják a közösséget. Nem vitatom a helyzet súlyosságát, mégis elfogadhatatlan számomra az a kirekesztő döntés, hogy egy kereszténynek mondott államban a templomban nem gyülekezhetünk, azonban „plázázni és shoppingolni” az Úr napján is szabad. Ez nagyobb kárt és lélekrombolást okoz, mint azt elsőre gondolnánk…
– Így a reformáció emléknapján milyen üzenetet közvetítene Ön a hívek felé?
– Legyünk fegyelmezettek és egymás iránt türelmesek a próbatételek során. Tartsunk ki, mert Isten most is mellettünk áll, és talán ép most érkezett el annak az ideje, hogy befogadjuk Őt az életünkbe! Ne higgyünk a magunk eszének, az ál- és rémhírterjesztőknek, mivel nem vagyunk birtokában minden információnak, és a pánikkeltők sem tájékozottabbak nálunk. Ehelyett találjuk meg azokat az alkalmakat, amelyeken a mások hasznára lehetünk. Erősítsük egymást szeretetben, ki-ki a maga módján. Imádkozzunk magunkért és egymásért.
– Mutatna egy idevágó Bibliai idézetet? Ami a leginkább helytálló és igaz a jelenkori nehéz helyzetben? Ugye a válaszok mindig megtalálhatóak az Úr szavában.
– A Szentírás a reménység tárháza. A legutóbb a Példabeszédekből származó ige fogott meg: Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
– Erős vár a mi Istenünk! – hangzik az evangélikusok himnusza és köszöntése. Miben rejlik ennek a mondatnak az ereje, ha a mai világviszonylatokat nézzük?
– Egyházunk himnuszának harmadik versszakában: „E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.”