A koronavírus-járvány megnehezíti a közösség életének minden mozzanatát, de azt, hogy ünnepeinket megtartsuk, íme: nem vette el tőlünk. Leleménnyel, kreativitással, korábban elképzelhetetlennek gondolt formában, de sikerült emlékezetessé tenni a kiemelkedő pillanatokat. Ezt élhette át az a maroknyi kis csapat (gyakorlatilag az egyházi, írott és elektronikus média munkatársai), amely november 8-án, vasárnap útnak indult, hogy felkeresse lakóhelyükön az idei díjazottakat: Thurnay Béla gyülekezeti munkatársat, aki Prónay-, majd Dedinszky Gyula nyugalmazott lelkészt, aki Ordass-díjban részesült 2020-ban az Országos Presbitérium döntése alapján. 

A kisebb autókonvoj – az egyházi elnökség tagjai, az MTVA evangélikus magazinjának szerkesztője és forgatócsoportja, a közmédia evangélikus rádióműsorának szerkesztője, valamint az Evangélikus Élet és az Evangélikus.hu újságírója és fotóriportere - első állomása a piliscsabai Béthel Missziói Otthon volt. Itt, a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség templomában fogadta őket Thurnay Béla nyugalmazott vegyészmérnök, gyülekezeti munkatárs feleségével, Schulek Vilmával együtt. 

A levelező teológiát is elvégzett, és több gyülekezetben korábban másodfelügyelőként szolgált Thurnay Béla köszöntését imádsággal és igével kezdte dr. Fabiny Tamás. A boldogmondásokból idézett: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9)

A püspök rámutatott: úgy ismerte meg Thurnay Bélát, mint aki az elmúlt - hol viharosabb, hol nyugodtabb - évtizedek során mindig béketeremtő, békét sugárzó személyiségével végezte szolgálatát. Házastársával együtt a krisztusi békét adták-adják tovább mind a mai napig. Ez a béke nem belőlünk, emberekből fakad, hanem az Istentől kapott békéből, a Megváltóval való élő kapcsolatból ered. 

Elnöktársa, Prőhle Gergely országos felügyelő vette át a szót, és személyes motívumokkal egészítette ki a laudációt. Elmondta: számára az a kelenföldi evangélikus gyülekezeti közösség a lelki otthon, ahová Thurnay Béla és felesége is tartozott. Gyermekkorától fogva, valamint szülei gyakori, kortársi-baráti említéseiből ismeri „Béla bácsi és Buba néni” szolgálatát. Mindketten a béketeremtés és a közösség összetartásának példaképeiként állnak előttünk. Szeretet, hit, erő és józanság jellemzi életüket, egyházért végzett munkálkodásukat. A jövőre nézve is van ok a hálára, hiszen új templom épül Piliscsabán, ebben is számít a közösség Thurnay Béla és felesége áldozatos, imádságos segítő jelenlétére. 

A kitüntetés és a virág átadása után meghatott szavakkal köszönte meg az elismerést Thurnay Béla, aki végigtekintett életútja kiemelkedő eseményein. A vegyészmérnök végzettséggel betöltött hivatása mellett, nyugdíjas korához közeledve elvégezte a levelező teológiát, majd lelkészi vizsgát is tett, hogy a politikai rendszer változása után még közvetlenebbül szolgálhassa egyházát. Sorolta a szívének kedves területeket, többek között a cserkészetet, a kóruséneklést, a történelem iránti lankadatlan érdeklődést és az ökumené iránti elkötelezettségét. 

A díjátadás után pár perces beszélgetés erejéig maradt még a kis küldöttség, majd folytatták útjukat a nap másik ünnepeltjéhez: az Ordass Lajos-díjjal kitüntetett Dedinszky Gyula nyugalmazott lelkészhez, aki Szobon várt rájuk. Az autókonvoj Esztergomon át Visegrádra tartott, ahonnan komppal átkelve, Nagymaros felől érték el úticéljukat.  

Dedinszky Gyula leányával, Katalinnal a szobi katolikus templom előtt várta az elnökséget és a média képviselőit. A nyugalmazott lelkész, aki három évtizeden át szolgált Nagybörzsönyben, mostani lakóhelyén, Szobon tíz éve végez áldott szolgálatot a katolikus testvérek között. Felnőtt katekézisére immár közel húsz fő jár rendszeresen. Az ökumené számára napi megélt valóság. Személyében tudomásunk szerint Ő az első olyan, Ordass-díjjal kitüntetett lelkipásztor, aki nem „csupán” kortársa/lelkésztársa lehetett a mártírsorsú püspöknek, hanem családtagja is. Dedinszky Gyula néhai felesége, Zsuzsa ugyanis Ordass Lajos leánya volt. 

Fabiny Tamás itt is igével, imádsággal nyitotta meg az alkalmat: a kitünetett legkedvesebb igéjéről, a 23. zsoltárról tartott rövid áhítatot. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm...” Ez a tanúságtétel, mondta Dedinszky Gyula zsoltára is. Minden pásztornak szüksége van arra, hogy megtapasztalja a Jó Pásztor pásztorolását, a nehéz körülmények között felülről érkező erőt. Ezt Dedinszky Gyula embert próbáló helyzetekben mindig Krisztusba fogódzó hittel tudott dönteni, szolgálni, hitéről tanuságot tenni ott, ahová az Úristen helyezte. Ma is aktívan végzi áldott szoglálatát a nyugalmazott lelkész, mutatott rá a püspök. Megköszönte neki az ökumenéért végzett áldott tevékenykedését, amellyel Jézus főpapi imádságának szellemében hirdeti az örömhírt. 

Prőhle Gergely folytatta a méltatást, és hangsúlyozta, hogy egy hosszú élet, egy tartalmas szolgálat tanulsággal szolgál a fiatalabbaknak. A díj kapcsán a megismert életpélda sokak számára szolgál erőforrásul, biztatásul, motivációul. 

Dedinszky Gyula a díj átvétele után elmondta, hogy igen megható számára ez a nap, hiszen reggel Ordass Lajos 1956. november 2-i rádióbeszédét hallhatta a Kossuth rádióban, este pedig Ordass-díjat vehet át egyháza elnökségétől. Hitéről tanuságot téve megvallotta, mindig érezte az erejét és támogatását az Úrnak, aki az ő Pásztora, akitől a jövő feladataihoz is kéri az erőt: „Igyekszem tenni azt, amit 1950-ben vállaltam, amikor elindultam Sopronba, a teológiára.” Ehhez kérte, hogy imádsággal kísérjék és erősítsék a jelenlévők is, ahogyan érzi, hogy sokak fohásza veszi körül evangélikus egyháza tagjai és katolikus tanítványai részéről.  

Vendégszeretetben, rövid beszélgetésben, szűk körű ünneplésben – ahogy Piliscsabán sem -, úgy Szobon sem volt hiány. Ennek a sok nehézséggel terhes 2020-as évnek egyik ajándékká vált alkalma lehetett ez a november 8-a: az elmaradt Márton-nap helyett a házhoz vitt köszöntések meghitt ünnepnapja, ahol a járvány-szabta szigorú forgatókönyv alapján mégis - kis körben, de a média által mindenkihez eljutva - sikerült Istennek hálát adni életutakért, áldott szolgálatokért. 

Legyen Istené a dicsőség, és Ő adjon mindenkinek egészséget, erőt, derűt, lendületet hirdetni az igét, és építeni az evangélikus egyházat és a keresztény közösséget.