Családunkban ilyen Peskó Gyurka bácsi sokat idézett mondata: „Mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem”, Gáncs nagypapám azon mondata, hogy „túl rövid az élet ahhoz, hogy ne Bachot hallgassunk”, vagy Hafó nagypapám azon bölcsessége, hogy „az ignorancia arroganciához vezet”.

Tudom, sokunknak van ilyen felejthetetlen mondatunk a Szentírásból is. Igeversek, amelyeket ha meghallunk, rengeteg élmény kerül felszínre, hevesebben kezd verni a szívünk, és ilyenkor valahogy közelebb érezzük magunkhoz az eget és magát a Teremtőt is. Számomra az egyik ilyen a felejthetetlen mondatok tárházából az, amelyik Jézus megkeresztelésekor hangzott el: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Micsoda hitvallás ez, micsoda mennyei szózat! Az Örökkévaló hangja, egyértelmű válasza arra a kérdésre, kicsoda is a názáreti Jézus. Felejthetetlen mondat, választóvonal, viszonyítási pont, cezúra. Márk evangéliumának első fejezetében olvashatjuk Keresztelő Jánosról, közvetlenül a bemutatása után: „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” Keresztelő mintegy felvezeti a katarzist, és szinte az isenheimi oltár mutatóujja is felsejlik előttünk látomásként e mondatot hallva.

Ő az, akiről szóltak a próféták: a várva várt Messiás. Ő az, akiben Isten beteljesítette az ígéretét. Ő az, aki megérkezik, megkeresztelkedik, és egyszer és mindenkorra odaáll a kör közepére. A tanítványok életének közepére. A mi életünk kellős közepére is. Odaáll, János bemeríti őt a Jordánba, és ezáltal egyszer és mindenkorra többletjelentést kap a víz.

Szinte magunk előtt látjuk a festményekről, Jézus-filmekből is ismert jelenetet, az apokaliptikus gondolati háttéren értelmezhető jelekkel és a felejthetetlen égi mondattal a végén, amelyet Simon Tamás László bencés szerzetes így ad vissza a maga Újszövetség-fordításában: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.”

A reformáció hónapjának utolsó napjait éljük. Olyan felemelő érzés ilyenkor is emlékeztetnünk magunkat – ha nem is asztal lapjába vésve, ahogyan a legenda szerint Luther tette –, hogy mi is „meg vagyunk keresztelve”! Olyan bátorító a jelenlegi szorongató időkben is ráeszmélni, hogy a keresztség olyan szentség, olyan ünnep, amely nem egy mozzanat csupán, nem olyasmi, ami egyik pillanatról a másikra véget ér! A keresztség olyan ünnep, amely akkor is folytatódik, ha nem látszik. Akkor is történik, ha nem látványos.

Ahogyan Jézus a megdicsőülése után lejön a hegyről, és megérkezik a völgybe, úgy mi is benne élünk a hétköznapok völgyében. A kőkemény realitások sűrűjében, az élet-halál kérdések krízisében. De Jézus és az ő dicsősége velünk van a sárban is. A völgyben is. A reformáció dinamikus ünnepe után is, amikor majd az előrement szeretteinkről emlékezünk meg egy-egy mécses meggyújtásával a temetőkben.

Ő velünk van, ő, aki egy az Atyával. Ő, akire rászáll a Lélek. Aki miután János bemeríti őt, és megszólal a megerősítő hangüzenet, negyven napig böjtöl, kísértésekkel küzd, majd mindezek után meghirdeti a megtérést, az örök élet evangéliumát, a gyógyulást, a reménységet, a vigasztalást. Az örömhírt, amelybe ma is napról napra belekapaszkodhatunk mi is. A felejthetetlen mondatainkkal, de azokkal is, melyeket legszívesebben kitörölnénk a múltunkból. Mert ő áll a világ közepén ma is, és ma is elhagzik a felejthetetlen mondat: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.”

Róla szól, értünk szól az isteni himnusz. És bár az ég megnyílik a jánosi keresztségben is, igazán a kereszt az, ahol az ég és a föld valóban összeér. A kárpit kettéhasad.

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A végső küldetését és értelmét ez a felejthetetlen mondat a Golgotán nyeri el! A Jordán partján, de a keresztnél is le lehet térdelni. Ma is. Felejthetetlen mondatainkkal, elfelejtettnek hitt törékeny bizalmunkkal. Isten nem felejt. És nem felejt el. Téged sem, engem sem. Soha! Ez nem fenyegetés. Ez a legtisztább evangélium.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.