Az Evangélikus Élet ez évi 29–30. (augusztus 2–9.) számának 52– 53. oldalán két, látszólag hasonló témájú cikk egy-egy evangélikus temető megújulásáról adott hírt. A Győr-Moson-Sopron megyei Farádon Élő Imre és segítői tiszteletre méltó módon kiszabadították, felállították, megtisztították a gyomok lepte, bokrokkal benőtt, ledőlt sírköveket, olvashatóvá tették a felirataikat.

A szomszédos oldalon olvasható írás címe: Felújítják Kassán az evangélikus sírkertet. A cím félrevezető lehet, s akkor is javítandó, ha az írás a pozsonyi Új Szó cikkének teljes szövegű, változatlan átvétele. Különösen azért fontos a pontos információ, mert a szóban forgó terület sorsa komolyan elgondolkodtató: jelenleg már nem evangélikus sírkert.

Elpusztított síremlékek

Evangélikus temető volt – ahogy ezt a cikk is idézi Wick Béla 1931-ben megjelent, Kassa régi temetői, templomi kriptái és síremlékei című munkájából – 1687- től 1889-es bezárásáig. Ám arról nem esik szó, hogy az 1970-évek elején mint használaton kívüli sírkertet törölték a temetők jegyzékéből, és a Pohle Roth család kriptájának kivételével minden földfelszín feletti sírt eldózeroltak. A síremlékek további sorsa ismeretlen, az elhunytak maradványai ma is a földben nyugszanak.

Egy-két kripta legértékesebb iparművészeti alkotásait sikerült megmenteni, közgyűjteményben megőrizni. Klobusiczky István 1735-ben készült kovácsoltvas sírkeresztjét például az evangélikus templom őrzi.

Wick Béla idézett munkája részletesen ismerteti a temető legnívósabb síremlékeinek leírását, a sírfeliratok szövegét, felsorolja az összes (százötvenegy) ott nyugvó család nevét, Alexytől Zandnossig. Egy rövid ízelítő a kötetből is érzékelteti, hogy milyen kultúrtörténeti érték egy ilyen temető: 

„A Forrás utcai ev. sírkertet minden oldalról kőfal zárja be. E fal mentén sírok, síremlékek helyezkednek el, s mélyített fülkékben feliratos vastáblák örökítik meg az elhunytak emlékét. Még ma is több szép kriptakápolnát, számos síremléket és sok érdekes feliratot találunk e temetőben. A kripták és síremlékek között van több, amely mint fenntartásra méltó kultúrtörténeti érték a műemlékek országos bizottságának oltalma alatt áll.

A sírboltok között a legszembeötlőbb az 1810-ben elhunyt Kiss Viczay József oszlopokon nyugvó, csarnok módjára 1835-ben épült kriptája. Viczay Torna vármegye tiszti főorvosa, Kassa város polgára és fizikusa, Kazinczy Ferenc orvosa volt. […] Viczay nemes jótékonyságáról tanúságot tesz a kassai róm. kath. plébánia halottak anyakönyve is, amely emlékét a következő bejegyzéssel örökíti meg […]: »1810. április 5. E napon mondott búcsút a világnak tekintetes Viczay József úr, Kassa város rendes fizikusa, evangelikus vallású ugyan, de a szegények igazi és közös atyja és pártfogója.«”

Ellentétes érdekek szorításában

Az 1976-ban készült – és azóta több mint háromezer kiegészítéssel bővült – városfejlesztési tervben rekreációs zöldövezeti besorolást kapott területet 1989 után a szlovákiai evangélikus egyház visszaigényelte, majd gyorsan el is adta egy beruházónak, aki nagy lakótömböt akart rá építeni. Innentől kezdve felgyorsultak az események a terület körül. A vállalkozó törekedett rá, hogy meggyőzze a városvezetést az övezeti besorolás megváltoztatásáról. Erre válaszlépésként megindult a műemlékvédelem és a civil aktivisták ellenakciója is.

A hatóság ezután előírta, hogy a tervezett alapok mélységéig régészeti feltárást kell végezni, amelynek költségét az építtető köteles viselni. Utóbbit azonban ez sem riasztotta el. A Városszépítő Egyesület és a Kassai Történelmi Társaság még az Amerikai Egyesült Államok pozsonyi nagykövetét is megkereste, hogy segítséget kérjenek. Arra hivatkoztak, hogy itt nyugszik Gallik András, az amerikai polgárháború tábornoka, s kérték, a nagykövet járjon közben a hős északi generális örök nyugodalma érdekében. Később a biológusok és környezetvédők is felsorolták érveiket. Ezzel egy időben közeledett az önkormányzati választás időpontja, s az akkori polgármester beépíthető cseretelket kínált a beruházónak, így került a város kezelésébe az egykori temető területe.

Azóta is folyamatos a küzdelem az ellentétes érdekek jegyében az építtetők, a város, a műemlékvédelmi hatóság, a környezetvédelem és a civil aktivisták között.

Bizonytalan jövő

A már említett, egyetlen megmaradt – romos állapotú – Pohle Roth-kripta védett műemlék, remélhetőleg majd felújítják, köré rendezett parkot terveznek. Ha mégis építkezésre kerülne sor, akkor a beruházó költségére előzetes régészeti kutatást és a földben nyugvó maradványok áttelepítését írja elő a jogszabály. Hogy hova, az nyitott kérdés, s emiatt is meglehetősen nagy a bizonytalanság.

Tavaly ismét napirendre került a város részéről a terület rendezésének ügye. Lekaszálták a füvet és a gazt, lenyírták a bokrokat a területen. A kriptakápolna ajtó- és ablaknyílásait ideiglenesen befalazzák, elriasztandó az újra és újra beköltöző és romboló hajléktalanokat. Atemető felszámolását annak idején dokumentálta egy helybeli fotográfus, de a képek – állítólag – később megsemmisültek. Szomorú s a külső szemlélő számára nem érthető ugyanakkor az evangélikus egyház viszonya az ügyhöz. Mindezek miatt is fontosnak tartom a lapban korábban megjelent információk kiegészítését, helyreigazítását.

A szerző nyugdíjas fotográfus, a Budai Evangélikus Egyházmegye volt gyűjteményi megbízottja.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.