Közös az írásokban, hogy ferencvárosi evangélikus lelkész szerzőjük úton van. Ez már maga szimbólum… Siet egyik szolgálati helyéről a másikra. Autóval, biciklivel, gyalog. Iskolák, ovis tornaszobák – ahogyan az egyik fejezet címe szól –, idősotthon falai, esketési, temetési helyszínek között. Lelkészi hivatalban, templomban és fodrászatban, kínai gyorsbüfében, főleg Ferencvárosban (ahol néha kincseket rejtő lomtalanítás van, és amúgy is mindig történik valami), de egy-egy történet erejéig magával visz barangolásaira Milánóba és Svájcba is. Siet, de a lelke ráér megfigyelni.

Menet közben „interakcióba” kerül ismerős és ismeretlen emberekkel, önmagával és az Úristennel. Azokat a helyzeteket, amelyekbe a Teremtő hozza őt, figyelmes, érzékeny lélekkel gondosan rögzíti, hittel kibontja belőlük a tanítást, s kapott talentumával írássá formálja. Elmélázik, asszociál, kérdez, következtet; olvasója ezen az úton követheti őt. Nem igét választ a Bibliából, hogy ahhoz társítsa az áhítatát, hanem elfogadja a felé nyújtott hétköznapi szituációt, amelyet ünnepivé emel a felismerés: maga Isten van jelen bennük! Ehhez szív, lélek és jó szem (no meg jó toll) kell.

Különleges ember vajon Koczor Tamás, amiért akár a bevásárlóközpont mozgólépcsője alatt is megpillanthatja a piros ruhás, modell szépségű nő és a koldusasszony találkozásában az irgalmas samaritánus példázatát? Vagy mert idegen földön, sérült emberek otthonában egy ölelés visszatér hozzá, és így éli át a befogadást? Vagy mert emeleti ablakából a pesti utca virágtolvajára rászólva Istenre és a vele folytatott gyarló emberi párbeszédre asszociál? Mert meglátja a karácsonyi fényt egy gyufa sercenésében, amikor egyedül van, s a lelke megrezzen, hogy mégsem magányos? Ha nyitva a szemünk, láthatjuk: velünk is történnek ilyenek. Mi is bolyongunk az „élet alagsoraiban”, s nem leljük a felfelé vezető lépcsőt. Isten minket is körülvesz derűs és torkot szorító történésekkel, amelyek – ahogy a lelkészt – hozzá, Atyánkhoz visznek közelebb.

Lelki irodalom, építő gondolatsor ez a kötet. Részesévé válik, aki kézbe veszi. Akarja majd egyiket a másik után, de érzi: újra fogja olvasni Koczor Tamás írásait. Éjjeliszekrényre való olvasmány a könyv, meg olyan is, amelyet magunkkal kell vinni, hogy lelkierőt adjon rohanásainkban.

Az írások nem a lélek felszínén siklanak el. Vele fogunk nevetni és könnyezni, és emlékek bukkannak fel a nyomukban. Pillanatfelvételeit olyan tömören, mégis részletgazdagon örökíti meg, hogy a lényeg fénylik fel soraiban.

De mi is a lényeg? Az, hogy Isten ott volt egészen (ez is fejezetcím) – mindenben. Atyánk öröme mindennél nagyobb, erre hívott meg minket. Hogy ilyen színes, gazdag a világ. A hétköznapi esetekben rejlő, mennyei kéz szőtte finom, bonyolult mintázatokig vezet el a szerző. S hogy ennyire jó nevetni önmagunkon is. Vidámságban egy szívszorongató pillanat: a legmélyebb fájdalomból, a gyászból is részesülünk, de abban is ott van az atyai kéz. Megsimít, nem hagy ös - szetörni.

Van, ahol magunkra ismerünk: „én is, velem is”. Vagy épp a történet nyitva hagyott vége késztet arra, hogy elkezdjük – vagy újrakezdjük – a párbeszédet a minket kereső, megszólító Istennel.

Áldástól felemel(tet)ésig: az első történettől az utolsóig bejárható út szimbólumát szépnek érzem. Az áldást adó és kérő lelkész írásai felemelőek. Egy egyszerű mozdulat, ahogy olvassuk az egyik írásban – egy-két-hó-rukk! –: hol minket emelnek, hol mi másokat. „Olykor a test, olykor a lélek. Olyak az apák, olykor a fiak. Olykor az ember, olykor az Isten. Talán ez az örökkévalóság körforgása. Itt és odaát.”

Ki vegye kézbe Koczor Tamás sietős történeteit? Aki maga is siet, így rokon lélek. Aki már belefáradt ebbe. Akinek van szeme a kis, szép részletekre, vagy szeretné újra megtanulni ezt a gyermeki, friss látást. Aki szeretne feltöltődni, mert túl sok mostanában a nehéz, borús pillanat. S aki vágyik a találkozásra – ahogy a Bizonytalan folytatás című írásban fogalmaz a szerző, az év fordulóján kézbe véve a régi és az új naptárt: „Egy lépésre állok, Uram, előtted. Egy lépésre állsz tőlem.”

Bizony: Isten nyitja előttünk a világot – Koczor Tamás erről tesz hiteles, őszinte tanúságot.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.