Derűs-borús októberem

Derűs-borús októberem

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Ozsváth Sándor
Az év végének „emberes” hónapjai között szinte észrevétlenül búvik meg október, amelyet a régi magyar kalendárium Magvető, a keresztény pedig Mindszent havaként tart számon. Különleges kettőssége miatt kedvelem e hónapot. A vénasszonyok nyarát ekkor váltja fel a ködös, a vége felé már-már télies idő. Kellemes nyárutói napozás után szinte váratlanul fordul hidegre…

Ez a hónap az idősek hónapja, nyitónapja pedig egyenesen világnapja. Mivel túl vagyok a hetvenen, s az én őszöm is már lassan-lassan elmúlik, tán érdemes szemlét tartanom októbereim felett. Olyanok, mint az időjárás: hol derűs, hol meg borús emlékek melengetik vagy dideregtetik a lelkemet.

Édesapám és kishúgom e hónapban született, s ekkor van első unokám névnapja is. 23-án tört ki a forradalom, amelyet kisiskolásként már átélhettem. Éppen a hó utolsó napjára esik az európai történelem egyik legjelentősebb eseménye, amikor is Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes kitűzte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A reformáció tanai aztán szűk négy és fél évszázad múltán az én életemet, neveltetésemet, műveltségemet, világnézetemet is teljes mértében áthatották. Nemrégiben éppen a reformáció emlékhónapjában kaptam meg a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-életműdíját. S hogy a kulináris élmények se maradjanak ki: tokaji szőlészborász barátaim mindig e hó végén, a hagyomány szerint általában 28-án kezdik el a szüretet. Másutt ilyenkor már forr a bor…

De ugyanezen hónapra esik a borúk sora is! Életének nyolcvanhatodik évében ekkor hunyt el édesapám. A nagytiszteletű úr így kezdte búcsúztatóját: „Hát elment a falu jegyzője”, s ebbe a mondatba minden lényeges belefoglaltatott. Éppen húsz éve, október elején szereztem egy nagyon csúnya vírusfertőzést, amelyet mind a mai napig nem tudnak orvosolni. Egyedül a parajdi sóbánya levegője segít rajtam, de a koronavírus miatt már jó ideje oda sem mehetek ki.

Az aradi vértanúkról minden évben megemlékezem, s ha tehetem, el is zarándokolok a történelmi helyszínre. Legutóbb döbbenten láttam, hogy a főbíró egykori háza mellett (oda rendelte ugyanis kihallgatásra Haynau a későbbi vértanúkat) ma az aradi temetkezési vállalat működik – morbid humoraként a történelemnek!

Az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján az egész országot megrázó brutális rendőrségi fellépés volt Pesten (vízágyúzás, kardlapozás, szemkilövések), melynek értelmi szerzőit, parancskiadóit mind a mai napig nem vonták felelősségre!

Mindenszentek előestéjén, 31-én kezdődik temetőinkben a halottak napi megemlékezés, de csak ritkán megyek ki ilyenkor, mert zavar a modern kori tülekedés, a méretes mécsesek meg újgazdagék versengése.

Kedves költőm, Radnóti Miklós éppen október 31-én írta legutolsó versét, a negyedik Razglednicát:

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is –

súgtam magamnak –, csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Odakünn éppen esik, még bent is fázósan húzom össze magamon a kabátot. Október 12. van.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2020. október 25-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: október - Ozsváth Sándor -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!